Szemérmes ódzkodás volt, és azt mondtam: hiszen még élek. Az igazgató végül azzal győzött meg, hogy elárulta: a névválasztásról a gyerekek döntöttek szavazással. Így elfogadtam a kérést, el kellett fogadnom. Ez nagyon nagy kitüntetés, mert a gyerekektől kaptam.
Mit gondol, ha valakiről iskolát neveznek el, az öregíti az embert?
Inkább úgy érzem, mintha megcsapott volna a halhatatlanság szele. Megsuhintott egy pici öröklét, ami egyébként is benne van a műfajban: aki a gyerekeknek ír, az a jövőnek ír.
Az ön írásain már több generáció nőtt fel, és úgy tűnik, a mostani gyerekeket is megszólítja...
Itt már mamákról, nagymamákról is szó van. Nagy öröm, ajándék az egy meseírónak, hogy a közönsége egyre nő, négy-ötévente újabb és újabb gyerekekkel lehet megismertetni az írásokat, színdarabokat.
Milyen iskola kapja az ön nevét?
Ez, a szó hagyományos értelmében, nem is az: egy olyan, jól felszerelt épületcsoport, ahová bölcsődések, óvodások és általános iskolások is járnak. Azért is tetszett nekem a hely, mert szép az iskola, jó a hangulat, a gyerekek pedig zökkenőmentesen tudnak átlépni egyik csoportból, osztályból a másikba.
Hanganyag: Seres Gerda