Bízom a győzelemben, de az nem rajtam múlik. Könnyű józanésszel is belátni, hogy más következményei vannak egy népszavazásnak, ha az érintettek 40 százaléka vesz részt rajta, és más, ha 60. Más, ha az igenek fölénye elsöprő, és más, ha csak egyszerű többségben vannak. Ezeket a következményeket ma nem láthatjuk előre, mert ez mind a választópolgárok részvételi és döntési hajlandóságától függ.
A mostani közvélemény-kutatások elég világosan jelzik, hogy érvényes és eredményes lesz a népszavazás.
Az kevés. Az érvényes és eredményes népszavazás szép cél, és komoly sikernek is érezhetjük, ha bekövetkezik. Ilyen típusú kérdésben még nem volt népszavazás, szóval, jól éltünk ezzel a lehetőséggel, de jelentős politikai változáshoz, a kormánypolitika komoly változásának eléréséhez egy negyven százalékos, tehát sima, eredményes és érvényes népszavazás kevés. Csak az elsöprő eredmény hozhat elsöprő következményeket. Az eredmény akkor nem vitatható, ha abban a magyar társadalom többségének egyértelmű és világos akarata mutatkozik meg.
Milyen következményekkel számol, ha ez bekövetkezik?
Akkor bármi megtörténhet. Demokráciában élünk, vagy legalábbis szeretnénk hinni, hogy még mindig így van ez. A labda akkor a kormányzópárt térfelén lesz, és le kell vonniuk a következtetéseket az egyértelműen megmutatkozó népakaratból. Most még nem előlegezném meg, hogy milyen következtetéseket fognak majd levonni - ez az ő dolguk. Várjuk ki.
Azt mondták, hogy végre fogják hajtani az érvényes és eredményes népszavazás parancsát.
Várjuk meg, mi lesz! Mondtak már sok mindent, várjuk ki, hogy az emberek hogyan foglalnak állást, és utána megkapjuk a választ az Ön kérdésére.
Ezek szerint azzal a forgatókönyvvel egyáltalán nem is foglalkozik, hogy mi van, ha a kormány egy erőteljes igennel végződő népszavazás után egyszerűen ellép az akarat elől, nem veszi fel a kesztyűt, nem konfrontálódik tovább, végrehajtja a társadalom akaratát?
Más dolog spekulálni valamiről, és más dolog megélni azt - ezt a saját életünkben elég sokszor megtapasztaltuk. Egész más dolog elképzelni, hogy milyen lesz az első randevú, és sorolhatnám tovább. Tehát, hogy mit mondanak mások, és mit föltételez az ember, az spekuláció. Várjuk meg, amíg a tisztelt magyar nép elmondja, hogy mit gondol, és mit akar!
Mit fognak csinálni a népszavazás után? Azt lehetett hallani, hogy a népszavazási kérdéseknek megfelelő törvénymódosító indítványokat már másnap benyújtják.
Ez természetesen kötelességünk. Értékelni fogjuk a helyzetet, a részvételt, az igenek arányát. Ha reményeink szerint szükségessé válik a szóban forgó egészségügyi és oktatási törvények módosítása, ezeket be fogjuk nyújtani az Országgyűlésnek - ez a minimum. Minden más itt is a részvételi aránytól függ.Hogyan képzelik átalakítani az egészségügy rendszerét?
Legutóbb, amikor erre alkalmunk volt, már az Országgyűlés elé vittük a társadalmi szervezetek által megalkotott új egészségbiztosítási törvénytervezetet is, tehát igyekszünk más, értelmesebb alapokat létrehozni a közbeszédhez és a közvitához. Ezeket az indítványokat nem szokták napirendre venni, vagy nagyon kurtán-furcsán lesöprik az asztalról, de a munkánkat azért el szoktuk és a jövőben is el fogjuk végezni.
Tehát az a javaslat, amely most is a parlament előtt van, az marad a Fidesz javaslata a népszavazás után is?
Kiindulópontnak jó, tehát el kellene kezdenünk vitatkozni róla. A Fidesznek van egy népegészségügyi programja, amelyet decemberben mutattunk be. A szakmai részletkérdéseket pedig majd a mindenkori helyzet pontos ismeretében, a költségvetés, az egészségügyi kassza állapota alapján fogjuk meghatározni. Ez már kormányzati feladat.
Kormányra kerülés előtt ebben a kérdésben olyan módosító javaslatot nem mutatnak be, amelyik megmondaná, hogyan ne legyen hálapénz és területi ellátatlanság?
De, erről szól a népegészségügyi programunk.
Mi lesz az oktatással, ha nem lesz tandíj?
Nézze, egyszer mi már eltöröltük a tandíjat. 1998-ban, amikor a Fidesz kormányra került, eltörölte a tandíjat, és anélkül működött hosszú éveken keresztül a magyar felsőoktatás.
Azóta sokat változott a helyzet. Vannak kiválóan működő magánintézmények, ahova nagyon sok pénzért lehet bekerülni, és ezért igyekeznek a legversenyképesebb szolgáltatást adni. Nem tart attól, hogy ha nem lesz tandíj, akkor lesz egy ingyenes, ám alacsonyan működő állami szektor meg egy fizetős, ám nagyon magasan színvonalon működő magánszektor a felsőoktatásban?
A felsőoktatás most sem ingyenes. Az ember rengeteg adót fizet, s ebben benne van a magyar oktatás megszervezésének a költsége is. Csak a magyar kormány most nem tudja megszervezni ezt úgy, ahogyan kellene. Mi meg tudtuk szervezni tandíj nélkül is a kielégítő, sőt, mondhatom, hogy elfogadható színvonalon működő magyar felsőoktatást. Nem ördöngősség ez. Egyszer már megtettük, miért ne tudnánk másodjára is?
Az a modell alkalmazhatónak látszik a mostani helyzetre is?
Hát persze, az egyetemi integrációt, amely rengeteg vitát váltott ki, azokban az években hoztuk létre. Tehát nem egyszerűen csak eltöröltük a tandíjat, hanem korszerűsítettük is a magyar felsőoktatást. A magánintézményeket egyébként bátorítanám, örülök annak, hogy Magyarországon saját pénzből, saját tőkéből üzleti csoportok magánegyetemeket, magánfőiskolákat hoznak létre, és ezzel versenyt támasztanak az állami intézmények felé. Nagyon helyes.
A rendszer, amelyet Önök kitaláltak és működtettek, képes lesz állni ezt a versenyt?
Persze, miért ne? A magyar felsőoktatás hagyományosan jó minőségben teljesít. Most megzavarta a működését az a rengeteg változás, amely a nemzetközi rendszerekhez való gyors igazodás kényszere miatt állt elő, de ez nem ok arra, hogy a magyar felsőoktatás meghátráljon a kihívások elől. Igenis lehet működtetni állami keretek között olyan felsőoktatást, amely európai szinten versenyképes, illetve ilyen szintű tudást ad a magyar fiataloknak tandíj nélkül is.
A bolognai rendszert megtarthatónak tartják?
A bolognai rendszertől visszafordulni most már, legalábbis a szakértők általam ismert véleménye szerint, nem volna ésszerű. Bizonyos korrekciókat el lehet, és azt hiszem, hogy el is kell végezni.