Mert nem tehettem meg. Akkor fordulhatok Alkotmánybírósághoz, hogyha a már elfogadott, de ki nem hirdetett törvény alkotmányellenes. Nagyon alaposan megvizsgáltuk, és úgy találtuk, hogy nincs benne olyan rendelkezés, amely az alkotmányba ütközne. Tudom, hogy ebben a voltaképpen szakmai kérdésben, főleg jobboldalról, sok ellentétes álláspont is megjelent. Ezekkel nem értek egyet. Engem meglep, és el is kedvetlenít, hogy jobboldalról nagyon gyakran fölmerülnek, sajtóban megjelennek rendkívül kalandos jogi elképzelések, amelyek nem állják meg a helyüket, és megzavarják, megalapozatlan reménnyel töltik el az embereket. Nemcsak szakíróktól jelentek meg ilyenek, én kaptam politikai párttól is olyan, alapvető jogi tévedéseket tartalmazó levelet, amelyben kért, hogy küldjem az Alkotmánybíróságra a törvényt. Azt írták, hogy az egészséghez való jog az úgy viselkedik, mint egy klasszikus politikai alapjog, és arról beszélt ez a levél, hogy ezt szükségtelenül és aránytalanul korlátozzák, noha tudjuk, hogy ilyen érvelés szóba sem jöhet.
Az elnöki periódusom eléggé viharos időszakra esett, és mindig azt kellett mondanom, hogy a nehéz helyzetekben az egyetlen biztos támasz az alkotmányos intézmények és fogalmak tisztán tartása, ezekben bízhatunk, ezekre építhetünk, és ezek alapján követelhetünk bármit is. Ha nincs egy teljesen tiszta, száz százalékosan megalapozható alkotmányellenesség, akkor én nem fordulok az Alkotmánybírósághoz.
Tehát sem tartalmában, sem abban, ahogy a törvényt megalkották, nem látott alkotmányos kifogásokat. Inkább a társadalmi támogatottságát, a hatástanulmányok hiányát kifogásolta?
Teljesen világos volt, hogy nekem alkotmányos kifogásaim nem, politikai kifogásaim viszont számosak voltak. Ezt egy igen hosszú levélben ki is fejtettem az Országgyűlés számára, egy politikai nyilatkozatban pedig a nagyközönségnek is röviden összefoglalva egyértelművé tettem, tehát nem ok nélkül mondtam azt, hogy nem értek egyet, nem írom alá, és nem hirdetem ki.Ennek a döntésnek akkor van igazából értelme, ha ezután a politika, a kormánytöbbség újra átgondolja a törvényt. Ön szerint megtörtént ez, vagy meg fog történni ez? A politika kiküszöböli azokat a kifogásokat, amelyekkel ön élt?
A politika a jelek szerint átgondolta a kifogásaimat. Kaptam válaszokat egyrészt Kóka pártelnök úrtól, másrészt Horváth Ágnestől. Foglalkoztak a kifogásokkal érdemben is, de az elejétől fogva megmondták, hogy technikai részeken tudnak változtatni. Az alapvető konstrukció egy olyan rendkívül nehezen létrehozott és törékeny politikai kompromisszumon nyugszik, amelyhez nem akarnak hozzányúlni. Üdvözlöm, hogy történtek változások. Ezek között vannak olyanok, amelyekkel teljesen egyetértek, például az, hogy valóban elhatárolják a pénztárakhoz tartozó, üzletileg működő részt az egységes kockázatközösségi alaptól, tehát a drága, ritka betegségektől, amelyeket országos kockázatközösségi alapból fizetnek. A törvényben megvannak ennek a kezdetei. Miniszter asszony bemutatta, hogy a végrehajtási rendeletek koncepciói készen vannak, ott tudunk meg többet az egészről.
Ami továbbra is aggályos, az az, hogy noha a diagnózisban egyetértek a kormánnyal, a mostani rendszer rendkívül alacsony hatásfokkal működik, pazarló, korrupt, és a politika túlságosan beleszól az egészségügyi rendszerbe. Ez mind igaz. Azt a terápiát, amit ez a törvény javasol, és lehet, hogy át is visz, én továbbra sem látom alkalmasnak a gyógyításra. Akceptálom és elhiszem a jó szándékot, a segíteni akarást. Szinte süt a tárgyalásokból a hitük, hogy ez sikerül és működik majd. Nekem ugyanakkor alapvető aggályom, hogy azért hitre ezt nem lehet alapozni. Százszor elhangzott szerda este miniszter asszony szájából, hogy hisszük azt, hisszük azt, hisszük azt. Hogy ezt a hitet mi támasztja alá, az továbbra sem világos. Vagyis minden kérdésre újabb kérdéseket tudtam feltenni, ami azért nem megnyugtató. Világos, hogy az állam belátta, hogy képtelen ezt a rendszert hatékonyan és korrupciómentesen működtetni. Erre az a válasz, hogy a menedzsment egy részét privatizáljuk. Nem tudták velem továbbra sem megértetni, hogy a magántulajdonos miért tudná jobban működtetni. Ez nagyon fontos, mert hiszen ez olyan jelszavakon alapul, hogy az állam rossz gazda, az üzlet viszont mindent megold.
Én már az augusztus 20-i beszédemben, Székesfehérváron nagyon nyomatékosan mondtam, hogy párba tartozik a korrupt állam és a rabló tőke; a másik oldalon az erős állam és az erős, tiszta versenyű gazdaság tartozik össze. Ha az állam nem volt képes működtetni ezt a nagy rendszert, hogyan lesz képes ellenőrizni, hiszen a felelősség továbbra is az államé, az állam szabja meg a kereteket, amin belül van egy üzleti rész. Hogyan tudja majd működtetni? Miért akarnak bevonni biztosítókat, amikor ez nem biztosítási feladat. Itt ült nálam mind a tizenhárom biztosító, és mondták, hogy ez nem biztosítás, itt arról van szó, hogy nekik egészségmenedzsmentet kéne csinálniuk.Ön sokszor említette a hit szót, amit a politika válaszul adott a felvetéseire. A törvényjavaslattal kapcsolatban nagyon fontos kifogása sokaknak, hogy nincs mögötte megfelelő támogatottság, amire a kormány azt mondja, hogy reformokat nem lehet úgy véghez vinni, hogy mindenki egyetért vele. A reformokat felülről kell végrehajtani, és aztán utólag valamilyen támogatottságot hozzákovácsolni. Ön ezzel egyetért?
Már legelső megnyilatkozásomban, a legelső újévi beszédemben mondtam, hogy híve vagyok mindenfajta reformnak, de ezeket nem lehet úgy átvinni, hogy egyrészt nincs határozott, pontos menetrend, és ehhez meg kell szerezni a megfelelő támogatottságot. A legsúlyosabb krízisbeszédekben is, 2006. október 1-jén is elmondtam, hogy támogatottság nélkül nem sikerülnek az előttünk álló nagyon nehéz reformok.
Ráadásul ciklusokon átívelő reformokról van szó, hiszen egyik előttünk álló reform sem négy éven belüli. A nyugdíjreform, az oktatás mind olyan, hogy csak akkor van értelme, ha a másik fél legalább elfogadja, és nem fogja egy esetleges politikai váltás után tönkretenni. Ezt reformeri hevülettel megteheti egy abszolút uralkodó, aki élete végéig uralkodik. Egy négyéves demokratikus váltógazdálkodásban el kell fogadtatni a politikai elittel, és el kell fogadtatni a szakmával.
Itt a magyar képviseleti demokrácia mibenlétéről is beszélünk, vajon ez azt jelenti Magyarországon, hogy négy évre megbízatást kap a kormány, és utána nagyon széles jogköre, jogosítványa van nagyon sok mindent átalakítani?
Rendben van, ezért kapja a megbízatását. De vannak olyan alapkérdések, amelyekben nem lehet a megegyezésre törekvés nélkül lépni. Bármelyik sikeres külföldi átalakulás példáját nézzük Finnországtól Írországig, volt annyi belátás mind a két félben, hogy néhány sarokpontban megegyeztek, és ezt vitték tovább tíz éven keresztül, és látjuk, hogy meg is lett az eredménye.