Mindenképpen pozitív, hogy a civil szervezetek erőre kapnak és egyre nagyobb szerepet játszanak a politikai életben. A Kádár-rendszer idején mindig azt kívántuk, hogy legyen politikai önszerveződés, legyen a politikától viszonylag független szféra, ami nélkül a politika sem tud jól működni.
Leginkább a zöld mozgalmak azok, amelyeket a legjobban ismerek, s amelyekkel most is a legszorosabb kapcsolatom. Ezeknek az erősödését a korszellem is támogatja, hiszen mióta a klímaváltozás bekerült a köztudatba, és mindenki a bőrén érzi a fenyegető változást, azóta komolyabban veszik a zöld szervezeteket, aminek nagyon örülök.
Néhány kiemelt és nagyon komoly szakmai bázissal rendelkező szervezetnek egyre komolyabb súlya van, sorolhatnám ezeket a Levegő Munkacsoporttól a Humuszon keresztül a Védegyletig, de rajtuk kívül is nagyon sok olyan szervezet van, amelyek nemcsak helyi ügyekben tevékenykednek, hanem országos jelentőségük van. Ez rendkívül pozitív.
Az is nagyon jó, hogy most ezeket a szervezeteket a politika is egyre komolyabban veszi, egyeztetnek a civilekkel. Ezen a helyen is szeretném például megemlíteni, hogy nemrégiben megalakult a Klímabarát Önkormányzatok Szövetsége, amelyben a civilek és a helyi önkormányzatok - különböző nagyságú települések - úgy próbálják fejleszteni a helyi politikát, hogy a fenntarthatóság az egyik alapvető szempont legyen a helyi iparfejlesztésnél, a településszerkezet kialakításánál.
Nagyon sok olyan ügy van, ahol szükség van a civilekre - ilyen például Rába ügye. Ha a civilek nem szorgalmazzák a fellépést a folyó habzása ellen, akkor most nem tartanánk ott, hogy amint megjelenik a legkisebb szennyezés, abból azonnal országos és nemzetközi ügy lesz. Ilyesmire nem volt példa ezelőtt. A civilek valóban nagyon sok mindent elérnek, de például a Rába habzása ügyében mégiscsak azt látjuk, hogy nem sikerül áttörést, lényeges változást elérni.Meddig mehetnek el a civilek a különböző eszközök használatában? Hiszen ha azt látják a civil szervezetek, hogy nem sikerül változást elérni, akkor egyre radikálisabb eszközökhöz nyúlhatnak.
Nem tudok arról, hogy a civil szervezetek túllépték volna a megengedett kereteket; a demonstráció például magától értetődő harci eszköz, mint ahogy a polgári engedetlenség is, ha az érintett vállalja annak a következményeit, hogy megszeg bizonyos jogszabályokat.
Õszintén szólva el is várom a civilektől, hogy vegyenek igénybe minden olyan eszközt, amelyet lehet, és akkor számíthatnak az elnöki támogatásra is. Tehát ha Szerencsen csak panaszleveleket intéznek hozzám meg az újságokhoz, az nem elég: lépjenek föl határozottabban az erőmű ellen, szükség is lesz rá. Ha komolyan fellépnek, én is megteszem a magam lépéseit.
Nagyon örülök, hogy a tárcával szót értünk, és most az Aranyosvölgyet, ahol szintén erőművet akartak építeni a Környezetvédelmi Minisztérium védelem alá helyezte
De vannak olyan civil szervezetek is, amelyek a "civil" álca alatt kirekesztő nézeteket fogalmaznak meg. Ön szerint ezek ellen hogyan kell fellépni?
Teljesen nyilvánvaló, hogy ha egy szervezet olyan nézeteket vall, amelyek alapvetően elfogadhatatlanok a demokratikus értékrendben, akkor a politikának föl kell lépni ezekkel szemben. Ezt megtettem én is, és meg fogom tenni a jövőben is. A hatósági eszközökkel azonban rendkívül csínján bánnék. Végül is a szólásszabadságnak, a gyülekezési szabadságnak megvannak a maguk nagyon pontos határai, és ezeket nem az befolyásolja, hogy az illető társaságnak az eszméi tetszenek, vagy nem tetszenek. Ha a jogi kereteket átlépi akármilyen civil szerveződés, akkor szankciókat kell alkalmazni. Amíg azonban idáig nem jut el, addig nem lehet politikai okból visszaélni a jogi lehetőségekkel. Ám, ha föl kell lépni politikailag, azt meg kell tennie mindenkinek, és el is várható egy egészséges társadalomtól, hogy egészségesen reagál ezekre a jelenségekre.