A 2005-ös politikai évadnyitón a miniszterelnök önkritikusan kitért arra, hogy van, amit a kampányígéretekből mégsem tudnak teljesíteni:
"Ugyanakkor van olyan része három évvel ezelőtti vállalásainknak, amelyet nem úgy tudunk teljesíteni 2006-ig, miként ígértük. Van, amit azért nem, mert nem futja közös jövedelmünkből. Ezért nem lehet ma még az összes szív- és érrendszeri betegség elleni gyógyszert ingyenessé tenni.
Az eredeti terveinktől eltérően tudjuk csak bevezetni a megígért ápolónői hűségjutalmat, és az eredetiektől eltérő módon tudjuk segíteni a középiskolásoknak az autóvezetői jogosítvány megszerzését.
Ha nem így tennénk, összedőlne a költségvetés, vagy radikálisan emelni kellene az adókat. Én egyiket sem vállalom. Mondják, önök ezt szeretnék?" (2005. február 14.)
Pozitív gazdaságkép
Az aggasztó jelek ellenére a kormányfő alapvetően pozitív képe a gazdaságról 2005-ben is megmaradt: "Beszéljünk a gazdaságról, de most tegyük inkább a tények alapján! Mit látunk? A magyar gazdaság 2001-től fokozatosan lassult. Ezt a folyamatot 2003-ban megfordítottuk, ma újra 4 százalék körül van a növekedés."
"Az infláció alacsonyabb, mint bármikor az elmúlt húsz évben."
"A keresetek vásárlóértéke a 2002-2003-as évek történelmi szárnyalását követően tavaly megtorpant, az idén újra 3-4 százalékos növekedést várunk. A pesti tőzsde rekordteljesítményt mutat. A forint erős; tudják, véleményem és a magyar gazdaság sok fontos szereplőjének véleménye szerint túlságosan is erős."
A kormányfő ugyanakkor megjegyezte: "A sok-sok mutató közül kettő nagy odafigyelést és hozzáértést igényel. A külső és belső egyensúly számai valóban nem adnak okot elégedettségre. Ez akkor is igaz, ha a költségvetés kiigazításában az elmúlt három évben Európában is példa nélküli eredményeket értünk el".
"De jól tudom, van még tennivaló. Tudjuk és tesszük a dolgunkat, és megyünk tovább a konvergenciaprogramon, a konvergenciaprogramban kijelölt úton."
Egy másik 2005-es beszédében Gyurcsány Ferenc azt mondta: "Azt gondolom, tiszteletre méltó teljesítmény az, hogy az elmúlt három évben majdnem 5 százalékkal, 8,5 százalékról 3,6 százalékra csökkentettük ezt a hiányt."
Ezt a beszédét - amelyben 12 pontban hasonlította össze az előző ciklus és a 2002-2005 közti időszakot - a miniszterelnök azzal zárta: "Magyarország minden korábbi sikereit túlszárnyalóan sikeres ország lett". Végül megjegyezte: "Nem engedjük elhazudni a sikert, nem engedjük elhazudni a teljesítményt."
Az Index.hu viszonyításképpen megadja az adatokat: 2004-ben 3,8 százalékos hiányt lőtt be a kormány, ez szerepelt a költségvetési törvényben. A tényleges hiány az Eurostat szerint 6,5 százalék lett. 2005-ben 3,6 százalékról indultunk. A tényleges hiány 7,8 százalék lett. 2006-ban, a rekordot hozó választási évben a tervezett 4,8 százalékból lett - már a második félévben belépő megszorításokkal - 9,2 százalék.Az inflációról többféleképpen
2005-ben Gyurcsány Ferenc rendszeresen hivatkozott az alacsony inflációra: "Az infláció lassan eltűnik a fogalomtárunkból, a nyelvhasználatunkból az infláció, és a gyerekeinknek nem kell megtanulni ezt a szót." (2005. október 3.)
Ehhez képest 2007. május 15-én már az adott okot az örömre, hogy az időközben elszabadult infláció kezd a normális szinthez közeledni: "Az idei hónap volt az első, amikor az infláció trendje megfordult, már nem növekszik - az elmúlt napokban hozták nyilvánosságra az utolsó havi inflációs adatokat -, hanem elkezdett csökkenni, és ez év végére, az év második felére várható gyorsabb csökkenés után lassan az infláció visszatérhet abba a körbe, ahol már sokkal könnyebben kezelhető, és amely emlékeztet a mögöttünk hagyott évek csökkenő inflációs trendjére. Ez jó."
Az Index.hu megjegyzi, hogy 2002-ben 5,2, 2003-ban 4,7, 2004-ben 6,8, 2005-ben a valóban történelmi mélységet jelentő 3,5 százalék volt a pénzromlás üteme. 2006-ban még nem vészesen, de újra emelkedtünk, 4 százalék, az idén pedig az elemzői várakozások szerint 7,5 százalék körül lesz, jövőre 4,5 köré mehet vissza. Az idei megugrás döntően a megszorító csomagban szereplő áfa- és egyéb adóemelések hatása.
Adóreform: elkezdődött, majd abbamaradt
Miközben a hiány és az államadósság megugrott, jutott azért mód örömhírek bejelentésére is. 2005. szeptember 19., napirend előtt: "Köszönöm szépen a szót, házelnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Az adóreform elkezdődött. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: De jó! - Oh! - Hoppá!)
A jó adórendszer ismertetőjegyeiről, az adóreform előnyeiről a kormányfő azt mondta: "...először történik az meg, hogy valamennyi adózó és a költségvetést tervező valamennyi szakember pontosan tudja, hogyan fog alakulni a következő öt év adópolitikája, hogyan alakulnak át az egyes adónemek, az egyes sávhatárok, az egyes adókulcsok, melyek a legfontosabb változások, amelyekre a következő években számítani kell".
"Hiszen mindig azt igényeltük, azt igénylik az emberek és azt igénylik a vállalkozások, hogy legyen kiszámítható a változás. Ez teremt biztonságot."
"Ez a program, amelynek lassan majd elkezdődik a vitája a parlamentben, az adórendszer valamennyi fontos elemét érinti."
"Nincs olyan adónem, amely ebben az öt évben ne alakulna át, összességében ne eredményezné azt, hogy Magyarországon a jelenlegi 38 százalékot meghaladó átlagos terhelésről kevesebb mint 35 százalékra csökken a kivetett adók összes jövedelmünkhöz mért aránya." (Dr. Áder János: Taps? Elmaradt a taps!)"
Ahogy az indexes szerzők írják, a bejelentett adóreform szakmai minősítése viszonylag egyszerűen megoldható, hívjuk segítségül magát Gyurcsány Ferencet, két évvel későbbről.
A parlament múlt heti, 2007. szeptember 24-i ülése, napirend előtt: "Az az igazság, ha van egyetlenegy dolog, amit komolyan szemünkre kell vetni politikailag a 2002-2006-os ciklusban adóügyben, akkor igazuk van, a 2006-os adócsökkentés. Az igen, de ebbe még egyszer nem szabad belelépni.
Azt lehet csinálni, ami Veres János pénzügyminiszter úrnak a szándéka és koncepciója, kiszélesíteni az adóalapot, többeket behozni az adófizetésbe, növelni a bevételeket, és a bevételeket visszaadni a gazdaságnak. Úgy igen! Ma azt mondom, hogy ami ebből bevétel származik, azt döntően oktatásra és kultúrára, részben pedig az adóterhek mérséklésére kell fordítani. Eljöhet ilyen 2009-ben, de ez a helyes sorrend.
Először növelni a bevételeket, utána csökkenteni a rátát. Ha fordítva csináljuk, rá fogunk fizetni. És akkor is ráfizetünk, ha valaki úgy gondolja, hogy ezt jó hallani a polgároknak vagy a választóknak. Lehet, hogy jó hallani rövid időre, utána pedig a számlája nagyon-nagyon drága lesz."Emelkedő államadósság
Az Index.hu-n közölt adatokból kiderül, hogy az államadósság mértékét tekintve Magyarország a mélypontot 2001-ben érte el; az Eurostat adatai szerint ekkor a GDP-hez mérten 52,2 százalék volt az államadósság. 2002-ben már 54, 2003-ban 58, 2004-ben 59,4, 2005-ben pedig már 61,7 százalék.
Ez utóbbi szám azt is jelenti egyben, hogy sikerült elbuknunk voltaképpen az egyetlen, addig teljesítettnek tekinthető konvergenciakritériumot, a 60 százalékos határt. A tavalyi szám 66 százalék, és az idén még magasabb várható, hogy jövőre aztán elinduljon a csökkenés; legalábbis a konvergenciaprogramban ez szerepel.
A 2006 tavaszi kampányidőszakban - az államadósság növekedéséhez jócskán hozzájáruló - 100 napos program leginkább az első Gyurcsány-beszédekhez hasonló szövegkörnyezetben tűnt fel, mintsem a gazdasági bajok okozójaként, miután ez adta a ciklus sikereinek felsorolásánál a vázat. A megszorítás szóra pedig a 2002-2006-os ciklusban a kereső csak olyan hivatkozásokat ad ki, amelyekben a kormányfő cáfolja, hogy szükség lenne rá.
A választások után azonban a kormányfő már arról beszélt: "Az elmúlt négy évben egy rendkívül intenzív szociális igazságteremtő, szociális kiigazító és modernizációs programot hajtottunk végre. Erre ezt a bizonyos 12 ezer milliárd forintot költöttük el. Ennek valamivel több mint a felére, 7 ezer milliárdra volt kellő bevétele az államnak, 5 ezer milliárdot pedig hitelből finanszíroztunk.
A hitelből történő finanszírozás egy része, nagyjából 3 ezer milliárd lépést tartott a közös vagyonunk és jövedelmünk növekedésével, azaz ha nagyjából csak 3 ezer milliárd forintot vettünk volna fel hitelben, akkor Magyarországon úgy növekedett volna az államadósság, mint amilyen ütemben növekedtek a jövedelmeink. De mi nem 3 ezer, hanem 5 ezer milliárdot költöttünk szociális és modernizációs kérdésekre.
Összességében teljesen világos, hogy ha Magyarország ezt a 12 ezer milliárdos nagy programot - amit négy év alatt megvalósítottunk, és amelynek egy részét saját bevételből, más részét pedig hitelből finanszíroztuk - továbbra is ugyanilyen tempóban folytatná, akkor újabb és újabb hiteleket kellene felvennie, ezzel viszont előbb-utóbb éppen azt a programot veszélyeztetné, amely a következő évek legfontosabb programja, az Új Magyarország fejlesztési program, mi több, egyre drágábban tudnánk finanszírozni ezt a programot, mert úgy van ezzel az ország is, mint bármelyik család, hogy ha egyre több és több hitelt vesz föl, akkor egyre drágábbá fog válni ez a hitel.
Elindítottunk egy nagy tempójú felzárkózást szociális kérdésekben, egy hihetetlen nagy tempójú futást, de az is látszik, hogy ezt a tempót az ország saját bevételeiből finanszírozva egyre nehezebben viselte. Lassítani kell a tempót. Vissza kell fogni ezt a tempót." (2006. 06. 19.)
Hol tartunk most?
Gyurcsány Ferenc a 2007 őszi parlamenti szezonkezdeten azt mondta: "Hát, mi tagadás, ellentmondásos volt ez az elmúlt egy év. Egyik oldalról régen, vagy talán soha korábban nem látott indulatok voltak az utcán, a közéletben, és mindeközben átfogó és mély reformprogram indult el itt, az Országgyűlésben. A parlament és a kormány megőrizte a kormányzóképességet. Az elmúlt egy évben gyors egyensúlyjavulás volt, javult és fehéredett a foglalkoztatás, másik oldalról bántóan csökkent a gazdasági növekedés, miközben elszaladt az infláció."