A csontsűrűségmérés a csontritkulás felismerésének kizárólagos módja, enélkül az ilyen betegek kezelését nem lehet elkezdeni. Ezt idáig évente egy alkalommal lehetett elvégezni a betegek egy végtagcsontján, két törzsi csontján - azaz a gerincén és a csípő táján -, valamint egy ultrahangos módszerrel - mondta az InfoRádiónak a Magyar Oszteoporózis Társaság elnöke.
Horváth Csaba közölte: az új rendszerben a végtagcsonti és az ultrahangos mérést nem finanszírozza az egészségbiztosító, míg a két törzsi csont közül újabban csupán az egyiket lehet elvégezni, mindössze kétévente egy alkalommal.
Csökkenő színvonal
A Semmelweis Egyetem munkatársa hozzáfűzte: a változások nem teszik lehetővé, hogy a csontritkulásos betegeket ezentúl is azonos színvonalon kezeljék, hiszen a vizsgálati kapacitások fele elérhetetlenné vált.
A Magyar Oszteoporózis Társaság elnöke közölte: jelentős probléma, hogy a két törzsi csont közül csak az egyiket szabad mérni, holott nincs olyan orvosi módszer, amellyel meg lehet állapítani, hogy egy adott betegnél a csípőjén vagy a gerincén lesz-e jelentősebb a csontritkulás.
"Szinte majdhogynem egy pénz feldobásával kellene eldönteni, hogy egy adott betegen az egyik vagy a másik csontot mérjük-e" - jelentette ki Horváth Csaba, aki szerint az is problémát okoz, hogy a vizsgálatokat csak kétévente lehet elvégezni, mivel a tapasztalatok szerint a csontritkulás elleni kezelés a betegek csaknem 10 százalékánál hatástalan.
Pénzkidobás
Ezeket a betegeket egy évvel a kezelés megkezdése után újabb vizsgálattal ki lehetne szűrni, két év után azonban nemcsak a beteg állapota romolhat, hanem az OEP-et is kár éri, hiszen egy évig feleslegesen adott pénzt egy hatástalan oszteoporózis elleni gyógyszerre - mondta a Semmelweis Egyetem munkatársa.
A becslések szerint ez egymilliárd forintot meghaladó összeg is lehet, ez pedig annyi, amennyit idáig a csontsűrűségmérés finanszírozására költött az egészségbiztosító - közölte a professzor.
Hanganyag: Torda Júlia