Legutóbb a 2001-es népszámlálás foglalkozott a fogyatékosság kérdésével, akkor a népesség valamivel több mint 5,7 százaléka vallotta magát fogyatékkal élőnek, míg 1990-ben csak a magyarok 3,5 százaléka válaszolt így - mondta az InfoRádiónak a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa.
A népszámlálások során a fogyatékosságról önbevallásos alapon lehetett nyilatkozni, ezért elképzelhető, hogy 1990-ben még kevesebben vállalták ezt a jellemzőt, míg 2001-ben már többen - tette hozzá Erdei Virág.
A KSH munkatársa szerint az emelkedés oka az is lehet, hogy világszerte általában is nő a fogyatékosok száma, de 2001-ben százezerrel többen válaszoltak úgy, hogy fogyatékosságuk az "egyéb" típusba tartozik, vagyis sokan valószínűleg tartós betegségüket is ide sorolták.
A magát fogyatékkal élőnek tartó 577 ezer fő közül a legtöbb mozgássérült, a másik két nagyobb csoport a gyengénlátóké és az értelmi fogyatékosoké - közölte Erdei Virág.
A hozzáállás sem megfelelő
A rendszerváltás óta egyre több fogyatékos ember vállalja önmagát - mondta az InfoRádiónak a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének főtitkára.
Szakály József hozzátette: hiába mutatják a 2001-es népszámlálási adatok az 5,7 százalékos arányt, a valóságban sokkal többen vannak a fogyatékkal élők. Ezt saját tapasztalata is alátámasztja: neki annak idején a kérdezőbiztos nem tette fel a fogyatékosságra vonatkozó kérdést.
Szakály József úgy véli: nemcsak az anyagiak, hanem a megfelelő hozzáállás is hiányzik a fogyatékosok helyzetének javítására, erre pedig jó példa a fogyatékosügyi program, amely előírta, hogy 2005. január elsejéig a közhasználatú épületeket akadálymentesíteni kell, ez azonban nem történt meg.
Az új határidő 2010, három évvel ezután pedig az ország minden településének szolgáltatást végző épületeit is megközelíthetővé kell tenni a mozgáskorlátozottak számára, az egyesület főtitkára azonban úgy véli, ez a dátum sem tartható.
Hanganyag: Seres Gerda