Legalább négy-öt modellt vázoltak fel politikusok és szakemberek a biztosítási reform második szakaszát megelőzően, és az Államreform Bizottságban most formálódik a kompromisszum arról, hogy milyen szolgáltatások finanszírozását adná át az állam az ugrásra kész magánbiztosítóknak.
Kóka János szabaddemokrata pártelnök és Horváth Ágnes miniszterjelölt szavaiból leginkább annak a három pilléres modellnek a támogatottságára lehet következtetni, amelynek kidolgozója Mihályi Péter, az Államreform Bizottság egészségügyi munkacsoportjának vezetője.
Az ellátások öt csoportba sorolását és öt pilléren nyugvó finanszírozását javasolja Bokros Lajos volt pénzügyminiszter.
A Fidesz a nemzeti bankhoz hasonlóan független nemzeti intézménnyé alakítaná a társadalombiztosítást, és parlamenti felügyelet alá helyezné azt.
A szocialista egészségpolitikusok közül pedig néhányan amellett vannak, hogy a mindenki számára ingyenes alapszolgáltatásokon felül a többletszolgáltatások piacán versenyezzenek az üzleti biztosítók.
Három pillér
A legvalószínűbb változat szellemi atyja, Mihályi Péter, a Veszprémi Egyetem professzora úgy véli: egy magyarországnyi népességet biztonságosan és hatékonyan öt-tíz biztosító tudna ellátni, de üzleti alapon csupán az úgynevezett középső pillér működne, vagyis a nem túl drága és nem életmentő beavatkozások, szakorvosi konzultációk, kisebb diagnosztikai vizsgálatok, mindennapos gyógyszerek.
Az első pillért továbbra is az OEP forrásaiból, tehát a járulékok egy részéből fizetné az állam. Ide tartoznának a népegészségügyi szempontból fontos ellátások, a védőoltások, a tüdőszűrés, iskolaorvosi ellátás, és szintén az állam finanszírozná a harmadik pillért, a nagyon drága műtéteket, illetve a hosszú kezelést igénylő ellátásokat, amilyen például a rákbetegség vagy a koraszülött ellátás. Ez utóbbi állami kasszából történő fizetése is garantálhatja, hogy az üzleti biztosítók ne akarjanak a betegek között válogatni.
Inkább öt?
A Bokros Lajos-féle öt pilléres változat egyedül a megelőzést tartaná állami finanszírozásban, a többi szolgáltatás költségeinek fedezésében öt forrásra épít: a költségvetésre, az egészségbiztosításra a kötelező, illetve az önkéntes magánbiztosítókra, és a betegek önrészére, egyebek mellett a vizitdíjra.
A kompromisszum megszületését ugyan a koalíciós partnerek a nyilatkozatok alapján biztosra veszik, az egyedüli közös nevező egyelőre a törvényes garancia szükségességének hangsúlyozása, hogy minden magyar állampolgárnak legyen biztosítása - szegényeknek és gazdagoknak egyaránt.