A nyilvánosság tájékoztatásának, emberszámba vételének, az állampolgárok tiszteletének és a társadalmi párbeszédnek nem egy eklatáns példája az, hogy nyilatkoznak, majd azt mondják: ennyi volt. Ezt inkább a diktatúrákban szokták így csinálni.
Mi lehet ennek az oka? Ennyire fejletlen lenne a magyar demokrácia?
Nem. Azért 17 év alatt hozzászoktak az emberek, a média és a politikusok is, hogy a politikusok médiaszereplése sokkal fontosabb, mint bárhol másutt. Végül is a közvéleményt így lehet meggyőzni, így lehet közvetlenül szólni a választópolgárokhoz. Nem a modern demokratikus kultúra hiányzik, hanem úgy gondolják, hogy ezekbe az ügyekbe ne szóljon bele senki. A kérdés feltétele ugyanis azt jelenti, hogy nem csak információt, hanem esetleg véleményt kérek. Egyszerűen nem hajlandók erről beszélni... Ilyesmit egy olyan kormány, amelyik hihetetlen összegeket költött arra az adófizetők pénzéből, hogy saját magát reklámozza, valószínűleg nem azért tesz, mert nem tudja, hogy mit kell csinálni, vagy mert nincs kedve hozzá, hanem azért, mert ezekre a dolgokra nem lehet magyarázatot adni.
Mi lehet ennek a társadalmi üzenete?
Ennek két üzenete van. Azért érdemes szétválasztani, mert az egyik esetben választott képviselőkről van szó, a másikban pedig egy végrehajtó szervről. Tehát más a helyzet, amikor politikusok nem válaszolnak, vagy mint kedden a Magyar Orvosi Kamara gyűlésére nem mennek el (azaz lehetőséget sem adnak a párbeszédre) és más, amikor a budapesti rendőrfőkapitány nem válaszol. A választott képviselők által megbízott kormány tagjainak egy demokráciában kutya kötelességük akkor is válaszolni a kérdésekre, ha nem tetsző a helyzet. Itt erről szól a történet. Még a Gönczöl-jelentésből is az derült ki, hogy óriási hibák történtek. Azért nem akarnak erről beszélni, mert ez a jelentés (akármennyire kormány közeli emberekből áll is a bizottság) még így is elítéli ezeket a dolgokat. Tehát a Gergényi-féle "nem nyilatkozom"-nak az az oka, hogy az ő felelőssége fehéren feketén kiderül ebből az igazán nem ellenzéki beállítottságú jelentésből. A kormányfő és a szocialista frakció vezetője esetében azért súlyosabb a történet, mert a választott képviselőknek mindig kötelességük a választóikkal szóba állni. Márpedig az újságírók ilyenkor a nyilvánosságot és az állampolgárok összességét képviselik. Tehát ez megengedhetetlen.