Ha a magyarázat egyelőre hiányzik is, az összefüggés az edinburghi egyetem kutatója, Beverly Shipley szerint teljesen világos: a húsz éven át tartó kutatásban 6.400 személy életét követték nyomon.
Az eredeti, 1984-85-ös adatfelvételkor az alanyok életkora 18 és 99 év között volt, szellemi teljesítőképességüket - pontosabban memóriájuk működését és reakcióidejüket - azóta folyamatosan ellenőrizték.
Az induló csoportból két évtized alatt 1.550-en hunytak el, és a minta elég nagy volt ahhoz, hogy a szokványosnak tekintett kockázati tényezők - a testmozgás hiánya, a magas vérnyomás, a túlsúly és a dohányzás - hatásainak kiszűrése után is egyértelmű, hogy a lassú gondolkodás is növeli az infarktus veszélyét.
Ráadásul Shipley doktor szerint az adatok azt mutatják, hogy a szellemi képességek és az infarktus közötti összefüggés minden korosztálynál nagyjából ugyanolyan gyakoriságú.
A kutató azt mondja: csak több idő és alaposabb vizsgálódás oldhatja meg a rejtélyt, de a jó memória és rövidebb reakcióidő azt jelzi, hogy az illető úgymond "jobban össze van rakva", és - mint a jó autó - sokkal tovább kitart, mielőtt végleg felmondja a szolgálatot.