"Sütő András halálával óriási veszteség érte a magyar irodalmat, mert Sütő András eszményi példája volt annak az írónak, aki az esztétikumot és az erkölcsöt, az egyén és a közösség ügyét együtt tudta képviselni magas színvonalú műveiben...És a ő mi időnkben is képes volt erre, akkor is, amikor sokan arról beszéltek, hogy az irodalom ne vállaljon magára közügyeket" - fogalmazott Görömbei András.
Az irodalomtörténész szerint Sütő András tudta azt, hogy az egyén és a közösség összetartozik, és az erdélyi magyarság, tágabban az összmagyarság szellemi képviselője volt a világban.
"A határon túli magyarságnak Sütő András személye biztonságot jelentett, az értéktudat biztonságát" - mutatott rá Görömbei András, aki szerint olyan szempontból is biztonságot jelentett Sütő András, hogy egyetemes szinten képviselte a magyar ügyeket, a kisebbségi magyarság ügyét, az erdélyi magyar autonómia ügyét.
"Egyik legutóbbi írásában is a nyugati autonómiákat vette számba, hogy rámutasson arra: legalább 25 ilyen autonómia van, amilyet az erdélyi magyarság is szeretne és megérdemelne" - emlékeztetett az irodalomtörténész, kiemelve, hogy "Sütő András a közösségi ügyekben bátran kiállt és semmivel nem akart többet a saját népének, mint másnak, de annyit igen".
"A műveiben szinte szállóigeszerűen ott van a magatartásminta: az, hogy ha porból lettünk is, emberként meg nem maradhatunk az alázat porában. Megfogalmazta az értelmiség hivatását is, hogy a gyertyát nem azért gyújtják, hogy véka alá rejtsék, hanem azért, hogy gyertyatartóba tegyék, és fényét vesse mindazokra, akik a házban vannak."
"Gondolkodó emberek, ti vagytok a világ világossága, nem rejthető el a hegyen nőtt város" - idézte Sütő András,t az irodalomtörténész, aki szerint az erdélyi iró minden időben az értelmiségi felelősségre emlékeztette kortársait.
Sütő András hosszan tartó betegség után szombaton este fél 11 előtt hunyt el Budapesten. Halálhírét veje, Cselényi László közölte vasárnap reggel.