A nagy mesélőnek megadatott az időutazás, amit saját szuverén módján élt végig - mondta a ravatalnál az oktatási és kulturális miniszter.
Hiller István hozzátette: Faludy György egyfajta burokban élt, és intellektusa, életigenlése és mindent átitató humora védte őt a kíméletlen XX. századtól.
Donát László evangélikus lelkipásztor megemlékezésében azt mondta: ameddig lesz ember, aki a Kárpát-medencében megszomorodik, erőre, vigaszra vágyik, Faludy György munkájában rálel.
Orbán János Dénes, erdélyi költő szavai szerint: Faludy élete több regényt, egy mitológiát is megért.
A család egyik közeli barátja megemlékezését így kezdte: Elment hát a nagy csavargó...
Radnóti Zoltán izraelita rabbi a megemlékezésre küldött üzenetében kifejtette: mindenkit, ki csak magyarul beszél, nagy csapás ért.
Fábry Sándor így fogalmazott: "És ha a sírodra majd a nemzet valamilyen sírkövet helyez, legyen az egy koffer."
Faludy György Pokolbeli víg napjaim című könyvére, és több más, rabságban írt versére utalva Fábry Sándor a következőt mondta: "Faludy Gyurka nem jöhetett volna létre, ha nincs az ÁVH. Hálásak vagyunk nekik."
Faludy György 1910. szeptember 22-én született Budapesten. 1938-ban Franciaországba emigrált, onnan a német megszállás után Marokkóba, majd az Egyesült Államokba menekült.
A II. világháború után hazatért, de 1950-ben letartóztatták, a recski munkatáborból 1953-ban szabadult. Az '56-os forradalom után ismét emigrált; Londonban, Firenzében, Máltán, majd 20 éven át Torontóban élt. A rendszerváltás után ismét visszatért Magyarországra.
Nevéhez olyan művek kötődnek, mint az Õszi harmat című verseskötet, a Pokolbéli víg napjaim, a Börtönversek, a 200 szonett, az Erotikus versek és a Jegyzetek a kor margójára.
Legújabb kötete, a Pokol tornácán hétfői bemutatóját már nem érhette meg.