Ebben a kampányban kevés szó esett szakpolitikai kérdésekről, a kampány inkább érzelmi töltetű volt. Az viszont szerepelt a szocialista párt programjában, hogy reformra van szükség az oktatási, a szociális területen. A történet egyébként nem önmagában a hozzájárulásról, a ferről szól. Magyarországon korszerűsíteni kell a felsőoktatást, s ennek fontos eleme a hozzájárulás.
De miért nem beszéltek erről a választási kampányban? Jogos a kérdés, hogy a pénzügyminiszter miért nem számolt be az ország pénzügyeiről, vagy hogy mint az MSZP elnöke és oktatáspolitikusa, miért nem mondta el a pedagógus választóinak vagy a felsőoktatásban dolgozó választóinak vagy a szülőknek, hogy mit tervez?
A két koalíciós párt között voltak nézetkülönbségek arról, hogy milyen módon kellene hozzányúlni a rendszerhez. Végül is a kormány beiktatásakor a kormánytagok eskütétele után került napvilágra, hogy a felsőoktatásban bevezetendő hozzájárulás kérdésében tudunk egyetérteni.
A választóknak tehát el kell azt fogadniuk, hogy két hónappal korábban még nem hallottak a ferről semmit, most meg áldozatvállalást kérnek tőlük?
Hogyha Magyarországon sikerül meghonosítani, hogy a kampány valóban érvekre épülő szakpolitikai vitákból álljon, akkor nyilván ez nem is lenne kérdés.
Ezt valakinek el kell kezdeni, nem?
Nem kétséges. Addig, amíg érzelmi, emocionális alapú, vetélkedésnek is alig nevezhető egymásnak feszülésről van szó, addig ennek a megítélése valóban nehéz.
Milyen őszre számít? A hallgatói önkormányzatok bejelentették, hogy demonstrációt fontolgatnak a tandíj ellen és a pedagógusok bizonyos szakszervezetei is fölvetették ezt. Mint oktatási miniszter számít arra, hogy ősszel kemény hetek, hónapok elé néz?
Igen. Mert nincsen olyan reform, amely ne járna érdeksérelemmel és nyilván azok, akik érdeksérelmet vélnek fölfedezni, azok elmondják a véleményüket. Úgy gondolom, hogy érdemes minél több helyen, minél gyakrabban és lehetőleg érthetően elmondani azokat az érveket, amelyek egy ilyen reform bevezetése mellett szólnak.
Miért lesz a tandíj bevezetésétől jobb, hatékonyabb a magyar felsőoktatás? A felsőoktatás alapvető problémái, az, hogy túl sok hallgató van a rendszerben, hogy nagyon rossz struktúrában zajlik az oktatás, hogy nem minőségi diplomákat adnak, nem oldódik meg a tandíj bevezetésével.
Akkor beszéljünk külön-külön a problémákról. A felsőoktatási részhozzájárulást, vagyis a fert nem költségvetési szempontok miatt vezetjük be, hiszen a majdan befizetendő összegből egyetlenegy fillér sem jut az állami költségvetésbe. Ez a történet nem erről szól. Ez az átalakítás része, amely színvonalasabbá és igazságosabbá teszi a magyar felsőoktatás rendszerét. Nem önmagában áll, más intézkedésekhez kapcsolódik. A történet arról szól, hogy ma minden államilag finanszírozott hallgató a közös, befizetett adóforintjainkból, durván 525 ezer forintban részesül évente, ennyibe kerül a képzés. Ha jól tanul, akkor is annyiba kerül, és ha nem tanul jól, akkor is. Ez így nem működhet. A fer egy teljesítményösztönző rendszer, mert ha valaki jól tanul, akkor nemhogy tandíjat, nemhogy részhozzájárulást nem kell fizetnie, hanem tanulmányi ösztöndíjat kap.
De nem lehetne mindezt megoldani a jelenlegi rendszerben? A színvonalasabb, versenyre épülő felsőoktatásnak a tandíj a feltétele? Ha például a jól tanuló diákok, valóban átkerülhetnének az államilag támogatott helyekre, nem lehetne ugyanezt elérni?
Nem gondolom, mert a teljesítményt valamilyen módon egyértelműen ki kell fejezni. Az a terv, hogy az államilag finanszírozott képzésben leggyengébben teljesítők átkerülnek a költségtérítéses képzésbe, és az ő helyükre a legjobb eredményt produkáló költségtérítéses képzéses hallgatók kerülnek. Ezzel szemben ma nincs átjárás a két képzési forma között.
Azt mondta, hogy ez az összeg az egyetemeknél marad. Mi a garancia arra, hogy valóban jobb helyzetbe kerülnek az intézmények? A normatív támogatás egyszerű, feles törvénnyel bármikor megváltoztatható.
A törvénymódosítás tervezete kimondja, szinte szó szerint idézem: ez a pénz az egyetemektől nem vonható el és nem zárolható. Ez a törvényi garancia.
De a működési kiadások növekedhetnek.
Igen, de nem fognak. Ezt a rektoroknak is elmondtuk, a kormánynak nincsen olyan szándéka, hogy a pluszforrásokat más módon elvonja.
Erre csak ön tudja letenni a miniszteri nagyesküt, a költségvetési törvényben minden változhat, nem?
Nincsen olyan szándék, hogy csökkentsük a felsőoktatási intézmények támogatását. Azt gondolom, hogy reális esély van arra, hogy az ország a magyar felsőoktatásra valamivel több pénzt fordít a jövőben.
Klinkhammer István, az ELTE rektora azt mondja, hogy lát logikát a tandíj bevezetésében, hiszen valóban az a cél, hogy színvonalasabb legyen a felsőoktatás. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy ezt a jelenlegi rendszerben is elérhette volna az oktatáspolitika.
De nem érte el.
Mondja ezt ön, aki mégiscsak itt volt az elmúlt négy évben.
Így van, ugyanúgy, ahogy a rektorok, akik támogatják a FER bevezetését.
A következő években kevesebb diák lesz a felsőoktatásban?
A politika hibát követett el az elmúlt tíz évben, mert az egymást követő kormányok mintha licitáltak volna abban, hogy mikor hány diák iratkozott be a főiskolákra és az egyetemekre. Így túlléptünk azon a normális határon, amit színvonalcsökkenés nélkül elviselt volna a rendszer. Ezért hosszabb távon, a ciklus végéig, semmiképpen nem várható, hogy a magyar felsőoktatásban a hallgatói létszám nőne, még az is elképzelhető, hogy csökkenni fog. Azt gondolom, hogy egyet kell értenünk abban, hogy a felelősség nem akkor kezdődik, amikor egy hallgató végez, hanem a felelősség akkor kezdődik, amikor egy hallgató bekerül a felsőoktatási intézménybe. Nem az az érdekes önmagában, hogy hány ember kap diplomát, hanem az, hogy olyan diplomát kapjon, amivel biztosan el tud helyezkedni, ami versenyképes.
Mivel próbálja meggyőzni a pedagógusokat a kormány terveinek helyességéről? A közoktatásban is jelentős változtatásokat terveznek, emelik a kötelező óraszámot, meg akarják változtatni az iskolai struktúrát, anélkül, mondják a tanárok, hogy bármilyen hatásvizsgálat készült volna.
Magyarországon van egy jó színvonalon dolgozó intézet, az Országos Közoktatási Intézet. Minden évben kiad egy kötetet, jelentést, tele vizsgálatokkal. Ennél színvonalasabb, ennél világosabb hatásvizsgálatot nem lehet kérni.
Tehát a pedagógusok kötelező óraszámát lehet emelni anélkül, hogy a túlterheltségük olyan fokot érne el, ami veszélyezteti a minőségi munkát?
Egyértelműen és őszintén kell beszélni bizonyos dolgokról, még ha szomorú tényekről van is szó. 1990-hez képest 2005-ben, a tanév megkezdésekor több mint háromszázezer gyermekkel kevesebb tanul a magyar általános iskolákban. Látjuk a következő éveket is, ma 830 ezer általános iskolás korú diák van, 2010-ben 750-760 ezer lesz, 1990-ben valamivel több, mint egymillió-egyszázezer volt még. Ezalatt az idő alatt sokféle átalakítás történt, például a magyar felsőoktatás ontotta magából a pedagógus diplomával rendelkezőket. A kötelező óraszám emelése azt gondolom, hogy egyébként belefér a heti negyven órás munkaidőbe.
Ellenszolgáltatás nélkül? Hiszen a kifogások között szerepel, hogy a kötelező óraszám emelkedik, de semmilyen ellenszolgáltatást nem ad érte a munkáltató.
A szociáldemokrata, szabad demokrata kormány nemcsak átlagosan ötven százalékkal emelte a pedagógusbéreket, hanem csökkentette is két órával a pedagógusok kötelező óraszámát. Szóval azt gondolom, hogy erre a lépésre szükség van.
Mitől lesz színvonalasabb az alapfokú általános iskolai oktatás? Hiszen amiről Ön beszél, hogy ha csökken a gyerekek száma, akkor csökkenteni kell a pedagógusok számát is, másként is értelmezhető. Mondhatják azt a szülők, hogy ez üdvözlendő, hiszen talán több ideje van a pedagógusnak a gyerekkel foglalkozni, talán jobb minőségű oktatást kap a gyerek, talán jobban megtanulja a nyelveket, talán jobban teljesít a nemzetközi teszteken.
Ez akár igaz is lehet. Mi a magyar közoktatás legfontosabb szerepe? Az, hogy a gyermekeink megtanuljanak helyesen írni, tudjanak olvasni, számolni és értsék az olvasott szöveget. Sajnos ma nem ez történik a magyar közoktatásban. Pedig csak hogyha szilárd az alap, akkor lehet jó középfokú oktatást és felsőfokú képzést megvalósítani.
Hogyan látja a következő évekre a tanári vagy pedagógusi létszám alakulását, az iskolák számának alakulását?
Tartjuk magunkat ahhoz, amit a korábbiakban is mondtunk, hogy a kisiskolák rendszerét az alsó tagozatban biztosan megtartjuk. Az valóban elképzelhető, hogy nem lesz minden iskolának igazgatója és igazgatóhelyettese, mert egy régióközpontból, egy kistérségi központból egy iskola látja el ezeket a feladatokat, miközben a gyermek járhat saját településének iskolájába. Az irányítás, a bürokrácia összevonására sor kerülhet, de csak erre.
Mennyivel csökkenne a pedagógusok száma?
Ezt nem tudom megmondani, mert nem tudom megítélni azt, hogy a fenntartók milyen módon hajtják végre a döntést.
Ön már korábban bejelentette, hogy csak az önkormányzati választásokig vállalja az MSZP elnöki pozícióját. Hogyan vesz így részt a kampányban, ki irányítja a párt kampányát?
Szeretnék pontosítani. A következő tisztújító kongresszusig leszek a szocialista párt elnöke. Ez nagy valószínűséggel az év végén lesz. Amikor a miniszterelnök fölkért a miniszteri tisztre, akkor bejelentettem, hogy a következő tisztújító kongresszuson nem az elnöki tisztségért fogok indulni. Hogyha megkapom a bizalmat a kongresszustól, akkor természetesen a szocialista párt egyik vezetőjeként tovább folytatom a munkát, de nem az elnöki poszton. Csak egy mondat erejéig hadd emlékeztessek arra, hogy amikor 2004-ben megválasztottak az MSZP elnökének, akkor kulturális miniszter voltam és lemondtam a miniszteri posztról, mert úgy ítéltem meg, hogy mindegyik tisztség egész embert kíván.
Most hogy fogja tudni összeegyeztetni a miniszteri és a pártbeli tisztséget?
A kampányban természetesen a szocialista párt elnökeként részt veszek, a napi teendők irányításával megbíztuk Juhász Ferenc alelnök urat.
Mikor kezdődik az MSZP kampánya?
A köztársasági elnök úr döntése értelmében most már tudjuk, hogy október 1-jén lesznek az önkormányzati választások, az MSZP a kampányát szeptember 1-jével fogja elindítani.
Mit fognak mondani a választóiknak? Nagyjából fél évvel a parlamenti választások és egy olyan időszak után, amikor nagyon sok minden történt, részben ellentmondtak a választási programjuknak, olyan intézkedéseket vezettek be, amelyekről a választási kampányban nem volt szó, ezek az intézkedések ráadásul nagyon sokakat súlyosan érintenek. Mit fognak mondani az embereknek?
Ahhoz, hogy Magyarország modern, nyugatias típusú ország legyen, bizonyos lépéseket meg kell tenni. Érdemes tehát vállalni ezt a fajta áldozatot, érdemes vállalni és érdemes megtenni, mert önmagában nem a reform a cél, hanem annak az eredménye. Ennek híján Magyarország nem lehetne az európai uniós előnyöket maximálisan kihasználó ország, pedig 2009-2010-re már egy ilyen modern ország képe bontakozik ki.
Akkor egy kicsit konkrétabb leszek. Mennyire lesznek őszinték a választókkal ebben a választási kampányban? Elmondják-e, hogy mi történik október után, éri-e majd a választókat újabb meglepetés miután véget ér az önkormányzati választás?
A parlamenti kampányban nem volt mód szakmai vitát folytatni. Az önkormányzati választások sokkal inkább a helyi problémákról szól, a településhez kötődik.
Igen, de azért a nagypolitika is szóba kerül, és mondjuk hogyha megkérdezik önt vagy valamelyik politikustársát, hogy lesz-e adóemelés január elsejétől, mit fog válaszolni?
Hogy ebben az évben, 2006-ban újabb olyan törvények, amely a következő évre nézve adóemeléssel járnak, nem lesznek.
Tehát 2007-ben végül is lehetnek?
Azt kérdezte, hogy 2007. január elsejétől lesznek-e újabb adók, azt mondom, hogy ahhoz képest, amelyet megismertek a választók az elmúlt hetekben, 2007. január elsejétől nem várható már változás.
Hogyan látja a szocialista párt esélyeit? A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy elbizonytalanodnak a szocialista szavazók.
Ez egy országos fölmérés, ami az önkormányzati választások eredményét illeti, azt mondom, hogy a helyi polgármestereink és önkormányzati képviselőink jó eséllyel pályáznak arra, hogy megválasszák őket, úgy Budapesten, mint a nagyvárosokban. A kistelepüléseken döntő többségében nem pártjelöltek, hanem független jelöltek indulnak. Azt gondolom, hogy a városaink, a nagyvárosaink nagyobbik részében és a budapesti kerületek több, mint felében vagy MSZP-s vagy koalíciós győzelem várható.