A legutóbbi tárgyalásokon, amit a pénzügyminiszter úrral folytattunk, az derült ki, hogy lesz bankadó, s ez a javaslat van a parlament előtt is. A nyolc százalékos banki különadó, amit ez év végéig fizetnek a pénzintézetek, megszűnne, az új, húsz százalékos adót az állami támogatások után kellene fizetniük a bankoknak.
Önök ez ellen tiltakoznak.
Igen, mert technikailag, jogilag és tartalmilag is teljes mértékben elfogadhatatlan az új adónem, hiszen arról szól a történet, hogy az állami kamattámogatásban részesülő hitelkonstrukciókat adóztatná meg az állam, miközben ebben a folyamatban a bank csupán bonyolítója a tranzakciónak. A pénzintézetnek így a számlákon átfolyó összeg után kellene húsz százalékos járadékot fizetniük, miközben ez nem a bankok jövedelme, ez nem a bankok bevétele, ez állami kamattámogatás, amit a bankok az ügyfelek számára közvetítenek.
Mit fognak tenni?
Természetesen tiltakozunk. Próbáltunk a Pénzügyminisztériummal tárgyalni, de az első megbeszélések után kudarcba fulladt az egyeztetés. Tájékoztattuk az álláspontunkról a miniszterelnök urat, a pénzügyminiszter urat, a frakcióvezetőket, és várjuk a parlamenti döntést. A parlamenti döntés után jogi lépéseket fogunk tenni, mert ez a törvénytervezet tarthatatlan. Mi nem az adózást kifogásoljuk, hanem azt, hogy bármely szektort, ebben az esetben a bankszektort, minden más ágazattól megkülönböztessenek, és valamilyen extra jövedelemadót vessenek ki. Nem fogadjuk el azt az érvelést, hogy a bankszektor extra eredményt termel, ezért kell extra adót fizetnie, ez nem igaz. Sem nemzetközi, sem hazai összehasonlításban nem állja meg ez az érvelés a helyét. Azt ugyanakkor tudomásul vesszük, hogy bajban van a költségvetés, plusz terheket kell vállalni, így például egy szavunk sincs a szolidaritási adó ellen. Ez most négy százalék, de akár többet is hajlandóak lennénk fizetni, ha azt egységesen a meghatározott nyereséget elérő valamennyi cég befizeti. De azt nem fogadjuk el, hogy egy ágazatra extra adót vessenek ki.
Meglehetősen keményen fogalmazott korábban. Azt mondta, hogy a szolidaritási adó és a banki különadó olyan megterhelést jelent, hogy a bankok tulajdonosai megfontolják, érdemes-e Magyarországon pénzügyi szolgáltatást végezniük.
Ha egy országban az adókulcs elér egy olyan pontot, amely már nagyon komoly megterhelést jelent bizonyos piaci szereplők számára, akkor természetesen az újak kétszer is meggondolják, hogy befektessenek-e az adott térségben, a régiek pedig igyekeznek bizonyos nyereségeket nem kimutatni vagy bizonyos tranzakciókat átvinni más országokban. A piac így működik.
A Bankszövetség tagjai együttes lépést fontolgatnak vagy mindenki a saját üzletpolitikájának megfelelően dönt?
Együttes lépésekre készülünk. Ennek egyetlen üzenete van, megértjük a gazdaság nehéz helyzetét, megértjük, hogy óriási deficit van, tudomásul vesszük, hogy átmenetileg megemelt adókat kell fizetni, de az semmilyen közgazdasági érvvel nem támasztható alá, hogy csak a bankok, minden más terhen felül még egy extra adót is fizessenek.
Számolnak azzal, hogy a kormány érzéketlenséggel és a szolidaritás felrúgásával vádolja majd a pénzintézeteket?
Mindennel számolunk, hiszen a kommunikáció ebbe az irányba mutat. Elfogadhatatlan, hogy a szolidaritást csak a bankrendszeren kérik számon, sehol máshol, miközben a kiadások növelésében nem a bankrendszer járt elöl.
Mit hárítanak át az ügyfelekre, ha a kormány még sem lép vissza ettől a tervtől?
Azt gondolom, hogy a mi terveink fognak megvalósulni, van egy alkotmányunk, van egy jogrendszerünk, és ez a törvénytervezet körülbelül ezer sebből vérzik, tehát abban bízunk, hogy ez így nem fog megvalósulni. Ha mégis, akkor a pluszterheket teljes egészében át fogjuk hárítani az ügyfelekre, a lakosságra és a vállalkozókra.
Mit jelent ez pénzben kifejezve?
Összességében 25 milliárd forint körüli összegről van szó.
Mit fog ebből érezni a lakosság?
Ezt nagyon nehéz megmondani, hiszen állami kamattámogatásokról van szó. A lakáshitelekkel kapcsolatban van egy félreértés, a bankok ebben az esetben megállapodtak az állammal, amely maximalizálta a profitot, azt, ami a banknál nettó módon ezeken a hiteleken ott maradhat. Öt-tíz évre kötöttük a szerződéseket, a mostani törvényjavaslat alapján visszamenőlegesen kellene fizetnünk a járadékokat. Ezt az általános jutalék- és költségemelkedést a bankok nem tudják lenyelni, muszáj, hogy áthárítsák az ügyfelekre. Ráadásul már napvilágot láttak azok az intézkedések, amelyek vissza fogják majd a belső fogyasztást, ennek következtében mi azzal számolunk, hogy a családok jelentős része nem fogja tudni határidőre teljesíteni a kötelezettségeit, ami extra veszteségeket jelent majd a pénzintézeteknek.
Van felmérésük arról, hogy a lakosság fizetőképessége a tervezett intézkedések hatására hogy fog alakulni?
Először is ismerni kellene a tervezett intézkedések egészét. Azt hiszem, ebben az országban nem sokan ismerik ezeket. Óránként hallunk híreket újabb és újabb tervekről, de az biztos, hogy az áfaemelés, a gázáremelés, az egészségügyi hozzájárulás, mind-mind megjelenik majd a családok költségvetésében. Azt gondolom, hogy jelentős többletterhet jelent majd, de pontos számaink nincsenek.
Mi a Bankszövetség véleménye a Gyurcsány-csomagról, ami valóban óránként változik?
Évek óta hangoztatjuk, hogy a költségvetési deficit meg fogja ölni a gazdaságot. Teljes mértékben támogatjuk azokat az intézkedéseket, amelyek a gazdasági egyensúly megteremtéséhez szükségesek. Azt mondjuk, hogy végre egy kormány a népszerűségét is feláldozva elkezd olyan döntéseket hozni, amelyek egyensúlyba hozhatják a gazdaságot. Ez az általános megjegyzésünk.
Ami eddig látható a csomagból, az erre a célra alkalmas?
Ha a csomag részleteit nézzük, akkor azt látjuk, hogy a bevételi oldalon is van néhány olyan pont, ami szakmailag erősen vitatható, de azt elfogadjuk, hogy most nem lehetett mást tenni, mint növelni a bevételeket. Avval viszont már nem értünk egyet, hogy nem látjuk a kiadási oldalon azokat a komoly lépéseket, amelyek helyre tudják hozni középtávon a gazdaságot. Azt hiszem, az egyértelmű, hogy az adóemeléseknek - amellett, hogy a költségvetés szempontjából fontos döntések - két negatív következményük biztosan van: lassul a gazdasági növekedés és növekszik a munkanélküliek száma. Ezt átmenetileg elbírhatja egy ország, de egy-két év távlatában ki kell védeni a negatív hatásokat, hogy a gazdaság versenyképessé váljon. A kiadási oldalt érintő döntésekről azonban a politikai kinyilatkoztatásokon kívül semmit sem hallottunk. Nagyon jó az államigazgatás létszámcsökkentési terve, de ez nem az a nagyságrend, ami a gazdaság fellendítéséhez szükséges. Ezermilliárd forintos költségcsökkentés csak a reformok útján, az egészségügy, az oktatás, az önkormányzati rendszer átalakítása révén valósulhat meg. Attól tartunk, hogy ha a bevételi oldal számai teljesülnek és enyhül a nyomás a kormányon, akkor esetleg nem valósulnak meg a szükséges reformok. Így semmi mást nem fogunk elérni, mint ugyanezt az egyensúlytalanságot egy lényegesen nagyobb adóterhelés mellett. Tehát mi üdvözöljük, hogy elkezdődött valamit, és nagyon-nagyon szeretnénk látni már egy átgondolt projektet, programot.
Mi az, aminek feltétlen bele kellene kerülnie a reformcsomagba?
Először is koherens elvrendszert kell megfogalmazni, amelyből kiderül, hogy merre megy Magyarország, a magyar gazdaság. Aztán néhány területen részletesebben is ki kell fejteni a teendőket, persze nem teljes részletezettséggel kidolgozva, hiszen a reformok hosszú szakmai munka eredményei lehetnek. Az egészségügy vagy a nyugdíjrendszer reformja hosszú-hosszú évek, esetleg évtizedek munkája. Világos jövőkép kell, mert anélkül nem lábalunk ki a jelenlegi válságból.
Miért jutott ebbe a helyzetbe a magyar gazdaság? Többet ettünk meg, mint amit megtermeltünk?
Ha nagyon egyszerűen akarjuk megfogalmazni, igen, erről szól a történet, hogy a szociálpolitikával, a bérekkel építettünk egy jóléti buborékot, ez a jóléti buborék kipukkant. Az elmúlt egy-két-három évben ezt sok mindenkinek a terhére lehet róni, csak a gazdasági érdekképviseleteknek nem, hiszen mást sem mondtak, mint hogy csökkenteni kell a költségvetési hiányt. Sajnos nem minden esetben tudtuk a javaslatainkat keresztülvinni. Egy kicsit úgy éreztük, hogy a politikusok azt mondják, hogy mi közötök hozzá. Pedig nagyon is van közünk van hozzá, hiszen a végén mi fizetjük ki a számlát, a lakosság és a vállalkozók, a vállalatok. Azt gondolom, hogy joggal várhatjuk el - mi, akik a számlát fizetjük - a világos beszédet. Világos államigazgatási és költségvetési reformokat várunk, azt hogy annyit költsünk, amennyit meg tudunk engedni magunknak, mert különben mindannyiunk számára hosszú sanyarú és nehéz időszak következik.
Meddig tarthat - ahogy ön fogalmazott - a kormány bátorsága, ha minden területen azt kell mondania, hogy annyi jut, amennyit megtermelünk, és az kevesebb, mint amihez hozzá vagyunk szokva?
Ha elég ügyes a kormány, és valóban szükségszerű, okos lépésekből áll össze a reformprogram, az emberek el fogják fogadni a kezdeti nehézségeket, és ha látják az első eredményeket, akkor egyre hitelesebbé válik a program.
A versenyszférában működők számolnak azzal, hogy elfogy a kormány lendülete, hogy ha az államháztartást sikerült stabilizálni, már nem fognak bele a fájdalmas reformokba?
Nem számolunk ezzel, mert abban bízunk, hogy ez a lendület kitart. Ha az bekövetkezik, amiről ön beszélt, akkor Magyarország versenyképtelenné válik a régióban. Úgy érezzük, hogy olyan gazdasági kényszer van, olyan nyomás nehezedik a politikára, hogy nem állhatnak meg ezen az úton.
Az elmúlt tizenöt évben semmi sem lett a nagy reformokból. Miért éppen most kezdődnének meg?
Mert olyan nagy a kényszer. Azt hiszem ez a biztosítéka annak, hogy most valóban végrehajtják a szükséges átalakításokat.
Milyen inflációval, és milyen forint-árfolyammal számolnak a Bankszövetségben?
A forint átmenetileg 280-285 euro körül lesz, ennél lényegesen gyengébb árfolyammal nem számolnék. Azt gondolom, hogy ha a programok beindulnak, ha elfogadja a parlament a javaslatokat, akkor erősödhet is a forint. A képhez hozzátartozik, hogy nem csak rajtunk múlik, hogy mi lesz a forinttal, mert az európai és világpiac is bizonytalanná vált az elmúlt időszakban. S az is világos, hogy a leggyengébb láncszem a legsérülékenyebb. Az inflációról nagyon nehéz pontos adatot mondani, mert nem ismerjük a végleges intézkedéseket. Azt gondolom, hogy idén három-négy százalék, jövőre négy és fél, öt százalékos lehet infláció.