"Nem akarom elkiabálni, de a mai nap siker. (...) Kormány és ellenzék tárgyalására − a kormányprogram készítésének időszakában − a rendszerváltás óta még nem volt példa. Ilyen magas szintű egyeztetés átfogó államjogi, közjogi kérdésekről, lényegében a rendszerváltásig visszamenően csaknem előzmény nélküli. Pedig nagyon vegyesek voltak az előjelek. Okkal tarthattunk attól, hogy a munkát, az együttműködést, a bizalom javításának, helyreállításának szándékát megint beárnyékolhatja a perc sikeréért küzdő kommunikáció, de hála istennek, nem lett igazunk. Nem indult könnyen a tárgyalás és félő volt, hogy nyilvánosság vagy nem nyilvánosság kérdésében még mielőtt elkezdenénk dolgozni, már be is fejeződik a találkozó.
Érdemes itt megpróbálni a lehető legegyszerűbben fogalmazni. A parlamenti pártok és vezetőik között a szükséges minimumnál messze alacsonyabb az emberi, szakmai, politikai bizalom. Sőt, ez talán eufemisztikusan is hangzik, inkább azt mondanám, hogy szinte teljes körű a bizalmatlanság. (...)
Politikusok vagyunk és esendők. Messze nem tökéletesek, a nagy teher alatt időnként hibázunk, különösen, ha nyilvánosan kell szerepelni. Sokkal nagyobb annál a bizalmatlanság, hogy attól keljen félni, itt a pártok valamilyen paktumot kötnek a háttérben. Nemhogy paktumot nem tudnak kötni, de időnként nem köszönnek egymásnak. Ráadásul jelen van mindegyik parlamenti párt, hogy a csudába tudna valamelyik a másik mögött paktumot kötni. Kinek a háta mögött kötnék? Szóval, ebben az esetben a teljes körű nyilvánosság, az arc rezdülését figyelő kamerák sokasága nem segít a bizalom helyreállításán, még akkor sem, ha talán nem ront, csak épp az eredményt nem hozza. Ezért a legpraktikusabb hétköznapi kérdésként kell és érdemes ezt vizsgálni.
Egymással alig beszélőviszonyban lévő embereknek kell megpróbálni megállapodni az ország dolgairól. Sok-sok tárgyalással és beszélgetéssel. Sok-sok jóhiszeműséggel. Erről szólt ez a vita. És nagyon örülök annak, hogy mindenkinek volt ereje kompromisszumot kötni. Az volt a kompromisszum, hogy az MTI tudósítói végigkövethették a tárgyalást, de kamerák, fényképezőgépek nem voltak jelen. (...) Később pedig − én úgy láttam − kifejezett nyitottsággal és érdeklődéssel figyelték a pártok mindazt, amit mi képviseltünk közjogi ügyekben. Kisebb önkormányzat, kevesebb előjog, kisebb bürokrácia, az állam működésének decentralizációja, a pártfinanszírozási törvény átalakítása, hogy megszűnjön a gyanú, hogy azért ott valami nincs rendben. Szóval, sok fontos dolog. Még a végén ki fog derülni, hogy nem reménytelen az ügy, helyreállíthatjuk a nyugalom és a bizalom légkörét. De nem akarom elkiabálni! Ennyire naiv nem vagyok!
Csak nem tudom elhallgatni, hogy örülök minden egyes mozzanatnak, ami ebbe az irányba visz. És a mai nap ebben a tekintetben biztató. Ennek akkor is örülni kell, ha nem tudjuk, mit hoz a holnap. Amiben pedig megállapodtunk, az kifejezetten konstruktív. Az tudniillik, hogy a jövő héten az összes felvetett kérdésben magas szintű tárgyalások kezdődnek intenzíven, hogy a kormány megalakulásáig kiderüljön, mi az, amiben előre tudunk menni, és mi az, amiben nem. Ez jó. Végre munka van."
(A teljes bejegyzést elolvashatja itt.)