Szólt arról is, hogy az ünnep az évek során családi eseményből közösségivé vált.
Verő Tamás elmondta: a pészah végén ezrek látogatnak el a zsinagógákba, hogy az elhunytakra emlékezzenek.
Egyes történetírók szerint II. Rámszesz volt az, aki az egyiptomi héber törzseket rabszolgasorba hajtotta, és hatalmas magtárvárosokat építtetett velük.
Mózes azonban szembeszállt a fáraóval, és többször is kérte, hogy bocsássa el a zsidókat Egyiptom földjéről. Az uralkodó nem tett eleget a kérésnek, s a Biblia szerint ezért a Mindenható csapásokkal sújtotta Egyiptomot.
A pészah szó szerint "elkerülést" jelent, ami arra utal, hogy a kivonulást megelőző utolsó, és egyben legsúlyosabb tizedik csapás is elkerülte a zsidókat.
A Tóra a kovásztalan kenyér ünnepének nevezi a pészáhot. A kivonulás sietsége közben, Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, így a tésztát keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a menekülő zsidók. Erre emlékezvén az ünnep alatt nem szabad olyan kenyeret és tésztaféleséget enni, sem pedig birtokolni, amiben kovász van.