eur:
393.82
usd:
365.52
bux:
0
2024. március 29. péntek Auguszta

Orbán: álljunk meg egy polgári szóra!

A Fidesz miniszterelnök-jelöltje szerint világossá vált, hogy az idei büdzsé összeomlott, ezért pótköltségvetésre lesz szükség. Orbán Viktor az InfoRádió Aréna című műsorában visszautasította, hogy pártja depresszió-kampányt folytatna. A Fidesz elnöke szerint nem a negatívumokról beszélt az elmúlt hónapokban a párt, hanem arról a valóságról, amely a magyar emberek életét jellemzi.

Ön a kormányt bírálta a napokban, mondván, hogy nincs elegendő pénz az árvíz elleni védekezésre. Miért mondta ezt? A keddi nyilatkozatokból az derült ki, hogy a költségvetés minden pénzügyi forrást megteremt.

Nem volt szándékom bírálni a kormányt, mert van ugyan tanulsága ennek a mostani árvíznek, de ezt nem a baj kellős közepén kell levonni. Emlékszem például arra, hogy 2005 őszén a Tisza-menti polgármesterek egy csoportja a Parlament előtt tüntetett és követelte, hogy a 2006-os költségvetésbe tegyék be azokat az összegeket, amelyek az árvíz elleni védekezéshez, illetve a gátépítések miatt szükségesek. Ez nem történt meg, ezért ma a költségvetésben nem is áll elegendő pénz rendelkezésre, de ezek a tanulságok, amelyeket nem most, hanem majd az árvíz után kell levonni. Csak azt mondtam, és azt mondom ma is, hogy a pénznek ott kell lennie, ahol szükség van rá. Ma Nagymaroson jártam például, onnan jöttem ide. Kérdeztem a polgármestert, hogy állnak pénzügyi eszközökkel, azt mondta, hogy ígéret van, pénz nincs, márpedig a fuvarokat most kell kifizetni, a számlák beérkeztek, tankolni kell a járművekbe, és így tovább. Nem akarom bántani a kormányt, inkább csak fölhívom a figyelmét arra, hogy a központi döntések önmagukban kevesek, a pénzt el kell juttatni oda, ahol arra a legnagyobb szükség van.

A kormány elrendelte az árvízi veszélyhelyzetet, és ma egy tizenkét pontos programot fogadott el, amelyben pénzről, infrastruktúráról, áthidaló hitelkonstrukciókról, gyorssegélyről van szó. Mit kellene még ön szerint tennie a kormánynak egy ilyen helyzetben?

Egy kormánynak három dolga van az árvízzel kapcsolatban. Föl kell rá készülnie, ez az első. Tudjuk, hogy nagy valószínűséggel minden évben kisebb vagy nagyobb árhullámot kapunk a nyakunkba. Hogy úgy mondjam ez egy "szokásos" dolog, a Tisza és a Duna két veszélyes folyó. Tehát föl kell készülni az árvizekre. A második, ha a baj már bekövetkezett, akkor a kormánynak "pénzt, paripát, fegyvert" biztosítania kell a védekezésre. Azt láttam a napokban Szentendrén és Nagymaroson, hogy az eszközök rendelkezésre állnak, de pénz még érkezett a településekre. A harmadik teendője egy kormánynak, hogy az ár elvonulta után segítsen az önhibájukon kívül bajba jutottakon. Azt javasoltam a kormánynak, hogy nyilvánítsuk ki, újjáépítési garanciát vállalunk, ahogy azt a Fidesz tette kormányzása idején a beregi árvíz után. A magánlakásokat és középületeket, amelyeket megrongált, illetve elvitt a víz, azokat állami forrásokból újjá kell építeni. Az emberek most bizonytalanok a jelenük miatt, ilyenkor biztonságot kell nekik adni a jövőjükre vonatkozóan. Tehát ahhoz, hogy jól tudják végezni a védekezési munkálatokat, ahhoz meg kell őket nyugtatni a jövőjükkel kapcsolatban.

Bár mindenki azt mondta, nem szabad kampánytémává tenni az árvizet, mégis azzá vált. Az MSZP elnöke arra kérte a pártokat, hogy mozgósítsák az aktivistáikat, kérjék meg őket, hogy segítsenek a gátakon. Ön mit gondol, mit kellene tenniük a pártaktivistáknak?

Persze, aki oda tud menni, az menjen oda és dolgozzon, én is erre biztattam a sajátjainkat, hogy akik veszélyeztetett környéken élnek és dolgoznak, ha idejük és erejük engedi, akkor menjenek a gátakra és ajánlják fel a munkájukat. Tegnap Szentendrén és ma Nagymaroson is azt láttam egyébként, hogy lelkileg az ország jó állapotban van, összekapjuk magunkat, ha nyakunkba zúdul a baj. Sokan dolgoztak, iskolások is, katonák is, civilek is. Én igazából, bár nehéznek látom a Duna-menti helyzetet, és ott is védekeznünk kell, de mindig a Tiszától félek jobban. Az az árhullám jó egy hét múlva érkezik, tehát most föl kell készülni arra, hogy a Tiszánál esetleg nagyobb gondok is előállhatnak, mint a Dunánál. A mi időnkben is így volt. A Dunát valahogy mindig könnyebben tartottuk meg, a Tisza kiszámíthatatlanabb.

Hogyan módosul az Ön utolsó napokra tervezett kampányprogramja?

A hét elején lemondtam minden rendezvényemet, így jutottam aztán ki Nagymarosra.

És lesz a Fidesznek kampányzárója, tervezetek egyáltalán ilyet, és ha igen, megtartják?

Nem terveztünk kampányzárót. Vannak rendezvényeink vidéken, amit lehet lemondunk, amit nem lehet, azt pedig, mert különböző okokból nem lehet visszamondani, azokat teljesítjük, de egyébként minden nap kimegyek én is a gátakra. Fontos dolog, hogy önbizalmat adjunk az embereknek.

A Fidesz a választási kampányt egy olyan akcióval indította, amit a másik térfélen depressziókampánynak neveztek. Miközben a szocialisták a gazdasági növekedést, a mérséklődő inflációt, a reálbér-növekedést hangsúlyozták, addig a Fidesz szinte vagy gyakorlatilag csak a negatívumokat emlegette. Ennyire rossznak látja az elmúlt négy évet?

Nem csak a negatívumokról beszéltünk, mi a magyar életről próbáltunk beszélni. Azt mondtuk az embereknek, hogy ahelyett, hogy a politikusok időnként földtől elrugaszkodott, gyakran öndicsérő szólamait hallgatnák, hallgassanak a józan eszükre, és tegyék föl maguknak azt a kérdést, hogy hogyan élnek, és ezt néhány fontos dimenzióban vizsgálják meg. Hogy állunk a munkahelyekkel, több van vagy kevesebb, mennyit keresnek? A legfontosabb árak, elsősorban a rezsihez tartozó költségek miképp alakultak? Ha betegek, akkor nagyobb biztonságban vannak-e most, mint voltak négy évvel ezelőtt? Nézzék meg a gyógyszerárakat. Ha otthonhoz akarnak jutni, akkor milyen esélyeik vannak? Mi a valóságról beszéltünk. Az egy régi, mondhatnám, a nyolcvanas évekből itt maradt kádárista vagy kommunista trükk, hogyha az ember a valóságról kezd beszélni, az nem tetszik a hatalomnak, akkor elkezdi minősíteni azt, például azt mondja, depressziókampány.

Igen, de hát azért a valóság is mutat számos pozitívumot, hiszen az elmúlt négy évben jelentős reálbér-növekedés volt, az infláció fokozatosan mérséklődött és 70-80 ezer új munkahely is van.

Én ezt tekintem "blablának", ne haragudjon.

A statisztikák ezt mutatják.

De ez nem így van. Először is a statisztikai adatokból három-négyfélét is tudunk idézni ugyanarra a tényre vonatkozóan. Sajnos a magyar politika hiteltelenné vált ebből a szempontból.

De például a bérnövekedés tagadhatatlan.

Nem így van. A bérnövekedésről óriási viták vannak, nem okos viták, de viták arról, hogy most hány százalék a béremelés pontosan, az mennyi nettóban, mennyi bruttóban? Ezért mondom, hogy meg kell kérdezni az embereket. Az emberek úgy látják, hogy a bérnövekedés tekintélyes részét, sok esetben az egészét elvitték a megélhetési költségek. Úgy látják, hogy lehet itt az inflációról azt mondani, hogy csökken  egyébként csökkent az infláció , de ebből ők nem sokat éreznek. Hiszen az emberek nem vásárolnak minden hónapban hűtőgépet vagy mosógépet, ami benne van az infláció kiszámításának alapjául szolgáló adatokban. Az emberek elsősorban élelmiszert vesznek, gázdíjat fizetnek, meg villanyszámlát, tehát nekik a megélhetési költségek fontosak. A mindennapi élet költségei pedig oly mértékben növekedtek, hogy az emberek úgy érzik, ez elviszi a bérnövekedést. Ráadásul a béremelés mértéke sem volt annyi, amennyit mondtak. Nem adták ugyanis oda az önkormányzatoknak azt a pénzt a központi költségvetésből, ami a béremeléshez kellett volna. Tehát még ami jó volt, az is rossz hangulatban történt. Nem festettük feketébbre a valóságot annál, mint amilyen, egyébként sem fekete vagy fehér az élet, hanem annál sokkal színesebb.

Vagyis Önök szerint a magyar társadalom nagy többsége az elmúlt négy évben rosszabbul élt, függetlenül attól, hogy mit mutatnak a különböző felmérések?

Még csak ezt sem mondtuk. Mi azt mondtuk, hogy hallgassuk meg az embereket, adjuk át nekik a szót, mondják el ők, hogyan élnek. Az egész kampányunk erről szólt. Én például személy szerint igyekeztem minél kevesebbet beszélni és minél többet beszéltetni másokat. Három éve mást sem csinálok, mint arra sarkallom az embereket, hogy vegyenek részt a demokráciában, mert a demokrácia lényege a részvétel. Mondják el, hogyan látják a saját életüket, mit várnak a jövőtől? Ezért nem tetszett ez a kampány a szocialistáknak, mert az emberek beszéltek, s az emberek magukra ismertek ebben a kampányban.

Azért mondjon néhány pozitívumot is, ha talált ilyet az elmúlt négy évben!

Természetesen, vannak pozitívumok is, a mi oldalunkon is, és voltak a kormányzatnak is jó törekvései.

Maradjunk most a kormányzati intézkedéseknél!

Az infláció például kétségkívül csökkent, még hogyha a megélhetési költségek növekedtek is, ezért általában azt lehet mondani, hogy az árszínvonal Magyarországon stabil volt. Voltak jó kezdeményezések is, olyanok is, amibe érdemes volt belevágni, csak elfogyott menet közben az erő, aztán nem tudták őket végigvinni.

Például az ötven százalékos béremeléssel kapcsolatban most mi a véleménye?

Megszavaztam az Országgyűlésben. A béremelésekre szükség van, hiszen Magyarországon a bérszínvonal rendkívül alacsony, és ha nem emeljük a béreket, akkor a legjobb szakembereink el fognak menni külföldre. A radikális béremelés a következő időszakban sem lesz elkerülhető. A kérdés nem ez. Az a kérdés, hogy közben léteznek-e olyan gazdasági programok, amelyek a másik oldalát, a gazdaság termelési, bevételi oldalát is fölpörgetik, megerősítik. Nem lett volna baj ezzel az ötven százalékosnak hirdetett, aztán annál valójában kevesebbre sikerült béremeléssel sem, hogyha a gazdaság pörgött volna. De mivel nem volt gazdasági, csak jóléti lába a programnak, ezért az egész gazdaság fölbillent, és most küzdünk mindenfajta nehézségekkel. A tanulság nem az, hogy nem kell bért emelni. A tanulság az, hogy bért is kell emelni, meg közben a gazdaságot is élénkíteni kell.

Az MSZP frakcióvezetője három eredményt emelt ki az elmúlt négy évből, az első a gazdasági növekedés volt.

Van igazság abban, amit a szocialisták mondanak, de csak részigazság, mert néhány dolgot elhallgatnak. Az európai átlaggal összevetve valóban nem rossz a magyar növekedési adat, de ha az Európai Unióhoz most csatlakozott országokkal hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy ezeknek az országoknak a rangsorában, nagyon hátul vagyunk.

A másik, amit a szocialisták eredménynek tartanak az igazságtalan társadalmi különbségek felszámolása érdekében hozott intézkedések. A legszegényebbek és leggazdagabbak közötti különbségeket megpróbálták különböző családtámogatási és szociális intézkedésekkel csökkenteni.

Ha a szocialisták korrektek lennének azt is elmondanák, hogy a Horn-kormány idején a Bokros-csomag miatt nőttek a társadalmi különbségek, nekünk az volt a hivatásunk, hogy a Bokros-csomag hatását próbáljuk ellensúlyozni. A Horn-kormány például elvette a családi pótlékot, mi visszaadtuk, ők most megemelték, és eközben bennünket kritizálnak, pedig valójában a Bokros-csomagot meg talán Horn Gyulát kellett volna bírálni. De mindegy, ezek a múltról szóló részletkérdések. A legnagyobb ellenérzést és dühöt az váltja ki a lakossági fórumokon, ha valaki megkockáztatja azt az állítást, amit ön idézett.

Ha valaki a különbségek csökkentésére hivatkozik?

Igen, ha azt mondják az embereknek, hogy ma a gazdagok és a szegények között kisebb a különbség, mint volt. Erre az erőteljesebb népi kifejezések köréből válogatott szavakkal szoktak reagálni az emberek.

Lehet, hogy a másik nagy párt fórumain, másként reagálnak az emberek.

Ez nem így van, ez nem a legutóbbi néhány napnak a reakciója. A nemzeti konzultáció során, ami nem pártrendezvény volt és nagyon sokan eljöttek baloldaliak, minden idegesség és düh nélkül is ezt mondták. Nem, azt hiszem, ebben talán tévednek, túlságosan papírszagú a szocialisták érvelése. Ezen a területen még sok tennivaló van. De önmagában nem az az érdekes, hogy mekkora a különbség a leggazdagabbak meg a legszegényebbek között, hanem, hogy az alul lévőknek vannak-e fölkapaszkodási lehetőségeik. Azt hiszem, hogy nemcsak a gazdagokkal való összevetés hagyományos, harcos, osztályharcos megközelítése az érvényes, hanem önmagában is érdemes vizsgálni, hogy az alul lévőknek nyíltak-e újabb pályák, kaptak-e újabb lehetőséget, hogy saját erőből fölkapaszkodjanak. Van-e munkahelyük, tudják a gyerekeiket iskolába járatni, ez a fontos kérdés.

Mit tart a Fidesz az ország előtt álló legfontosabb feladatnak a következő négy évben, mik azok a legfontosabb gondok, amelyeket meg kell oldani?

A legfontosabb probléma, hogy a gazdaságot rosszul szervezzük ma Magyarországon, és ezért a munkaképes és dolgozni akaró emberek sem jutnak munkához. Akiknek nincs rendszeres kenyérkereseti lehetőségük, azok talán a 750 ezret is elérik, ez két magyar megye teljes lakossága. Tehát a legfontosabb, hogy úgy kell szerveznünk és irányítanunk a magyar gazdaságot, hogy a vállalkozóink, mert elsősorban a kis- és középvállalkozók képesek erre, munkát tudjanak adni azoknak, akiknek ma nincs munkájuk. Ez a legfontosabb. A második, ezután következő, de még mindig fontos kérdés, az az eladósodás megállítása. Úgy látom, hogy Magyarország nem a XXI. század, hanem inkább a nyolcvanas évek felé tart. Megint egy olyan hitelgazdaságot építünk, amely recseg-ropog és a végén ugyanúgy kártyavárként omlik majd a nyakunkba, mint ahogy a nyolcvanas évek végén megkaptuk az összeomló szocializmust, aminek az lett a vége, hogy a korábbi nyugdíjjárulékokat elvitte az adósság. Ma minden embernek 1 millió 300 ezer forint adóssága van, ez egy négytagú család esetében több mint 5 millió forint.

Hogyan állítaná meg a Fidesz az eladósodást? Hiszen az az intézkedés, amelyet legelsőként 2006-ra bejelentett, a tb-járulékok tíz százalékpontos csökkentése, az éppen nem növeli, inkább csökkenti az állami bevételeket.

A szocialisták szerint, de szerintünk nem. Szerintünk arról van szó, hogy egy év távlatában a tb-járulék 29 százalékról 19 százalékra csökkentése annyi új munkahelyet hoz létre, hogy a költségvetés nem rosszul jár, hanem jól.

Már 2006-ban? Ezt gyakorlatilag minden gazdaságkutató valószínűtlennek tartja, hogy néhány hónap alatt ennyi új munkahely jöjjön létre.

Van, aki annak tartja, van, aki meg nem. A gazdasági szakértők általában nem szoktak kormányozni, inkább elemeznek. Én a gyakorlatból indulok ki, és azt látom, legutóbb is ilyen értelmű nyilatkozatokat tettek közre az Egyesült Államok gazdaságpolitikusai, hogy az egyetlen hatékony munkahely-teremtési program a tb-járulék- és adócsökkentés. Ezt ajánlják az egész világnak, én is ezt a gyógyszert tartom megfelelőnek.

A választások után új költségvetést, magyarul pótköltségvetést nyújt be a Fidesz?

Igen, de azt megelőzően fel kell állítani egy költségvetési tanácsot. Szerintem a politikusok az elmúlt négy évben, elsősorban a kormánypártiak úgy tönkretették a magyar állam hitelét, hogy azt most helyre kell állítani. Az új kormánynak ez ügyben segítségre lesz szüksége. Létre kell hozni a szakértőkből álló költségvetési tanácsot, amelynek van nemzetközi és hazai respektje, amely elismert szakértőkből áll, s be kell vonnunk őket az új költségvetés megalkotásának munkáiba. Nem azt kell megítélniük, hogy társadalompolitikai szempontból szerintük jó vagy se, egy költségvetési elképzelés, hanem szakmai véleményt kell mondaniuk. És még egy fontos intézkedést tervezünk, meg kell alkotnunk azt a jogszabályt, amely bevezeti a politikusok pénzügyi felelősségét. Van ilyen megoldás Európa egy-két országában. Ha nem tudja tartani a kormány azt a költségvetést, amit a parlament elfogadott, akkor a miniszterelnök és a miniszterek a fizetésükkel feleljenek a hibájukért. Ha ezeket a drasztikus lépéseket nem tesszük meg, nem tudjuk helyreállítani a megroppant bizalmat.

Azt mondta, hogy nem lehet pontosan látni a költségvetés helyzetét, de azért Varga Mihály kedden bejelentette, hogy számításaik szerint az első negyedéves hiány mintegy 90-100 milliárd forinttal lesz magasabb, mint amit a kormány előre jelzett, ami azt jelenti, hogy az egész évre tervezett hiány hatvan százaléka gyűlik össze már az első negyedévben, ha ezek a számítások helyesek. Ez a gazdaságkutatók szerint azt jelenti, hogy akárki kerül is kormányra, a választások után bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedéseket kell hoznia. Milyen lesz tehát ez a pótköltségvetés, amit benyújtanak? Terveznek például adóemelést vagy radikális kiadáscsökkentést?

Adókat nem szándékozunk emelni, sőt, fordítva. A központi közigazgatásban szeretnénk ésszerűsítést végrehajtani. Minden pazarlást azonnal megszüntetünk, minden olyan állami megrendelést, amely indokolatlan és a jog lehetővé teszi, hogy fölfüggesszük, azokat újra át fogjuk tekinteni. Általában próbáljuk a kiadásokat, különösen a luxus jellegű kiadásokat megfékezni. De azért álljunk meg egy polgári szóra, hogy nem tudjuk pontosan mennyi a magyar költségvetés hiánya, illetve állapota, mert van egy szabály, ami szerint április 5-én közzé kell tenni az első negyedéves adatokat. Ugye néha megvádolnak túlzással, nem hiszem, hogy mindig igazuk volna, amikor azt mondom, hogy tiszta nyolcvanas évek!

A Pénzügyminisztérium április 10-én hozza nyilvánosságra az első negyedéves adatokat.

Azért mindennek van határa, nem? Azért, mert Magyarországon lesz egy választás, azért, hogy az emberek ne tudhassák meg, hogy romokban van a magyar költségvetés, úgy döntenek a hatalmon lévők, hogy megszegik az erre vonatkozó szabályokat, és majd a választások után mondják meg az embereknek, amikor már döntöttek, hogy mi is a valóságos helyzet. Hát nem tiszta szocializmus? Amikor azt mondom, hogy a szoborpark fellázad a demokrácia ellen, akkor nem erről van szó?! És az még hagyján, hogy a szocialisták ezt csinálják, az sem szép, de nem nagyon lep meg. De ott vannak ebben a kormányban a derék liberálisok, nem? Hát ott ül az SZDSZ ebben a kormányban! Hát azért mégiscsak együtt küzdöttünk a rendszerváltáskor! Hát azt akartuk, hogy Magyarországon ne fordulhasson elő többé, hogy a hatalom nem mondja meg az igazat, és ki sem tudjuk belőlük csikarni, pont úgy, mint a nyolcvanas évek végén. Legalább a liberálisok azt mondhatnák, hogy egy dolog a pártpolitikai érdek meg a választás, és egy másik, hogy mégis csak vannak közös célok, amiért együtt harcoltunk, amiért végigcsináltuk a rendszerváltást. Legalább most azt mondhatnák, hogy emberek, megmondjuk az igazat, mert azért harcoltunk, hogy Magyarországon az emberek mindig tudhassák, hogy mi az igazság.

Egyfelől azt mondja, romokban az állami költségvetés, másfelől viszont a Fidesz tb-járulék csökkentést szeretne, ami bizonytalanná teszi a bevételi forrásokat.

Két gyógyszer közül kell választani ebben a költségvetési helyzetben. Az egyiket úgy hívják, hogy Bokros-csomag, a másikat meg úgy, hogy Széchenyi-terv. A Széchenyi-terv az nem arról szól, hogy a fölösleges pénzt hogy osztjuk el, hanem arról, hogy hogyan teremtjük elő a pénzt. Egy ilyen költségvetési helyzeten két eszközzel lehet úrrá lenni, megszorításokkal meg kinövekedéssel. Ki kell növekedni magunkat ebből a hiányból. Azt gondolom, hogy Magyarországnak csak és kizárólag a munkára lehet építenie, a költségvetési helyzet legjobb kezelési módja, ha megpróbálunk minél több embernek munkát adni. Mondok egy példát: egy munkanélküli Magyarországon ma egy évben 750 ezer forintba kerül. Nem az lenne a logikus, ha megpróbálnánk úgy szervezni a gazdaságot, hogy aki ma munka nélkül van, de szeretne dolgozni, az dolgozhasson, mert akkor hozzáadja a munkája értékét a magyar nemzetgazdasághoz? Jövedelmet fog kapni, ami után adót fizet majd és az állam megspórolja az évi 750 ezer forint munkanélküli segélyt, nem ez lenne az értelmes megoldás?!

Milyen távlati elképzelései vannak a Fidesznek? Mit terveznek mondjuk 2007-től?

Van egy nemzetegyesítő programunk, amelyet nem pártideológiák alapján fogalmaztuk meg, hanem a nemzeti konzultáció tanulságait sűrítettük össze három szóban: munka, otthon, család. Szerintem ez a három legfontosabb kérdés hosszú távon Magyarország számára. Az emberek biztos megélhetést nyújtó munkalehetőséget, saját otthont és nyugalmat, szeretetet adó, biztonságot nyújtó családot szeretnének. A munkáról már beszéltünk az előbb.

Ez gyakorlatilag a tb-járulék jelentős, tíz százalékpontos csökkentése.

Igen, de azt össze kell kapcsolni néhány más elemmel. Hozzá kell nyúlni a szakképzés rendszeréhez. A fiatalok munkanélküliségét úgy lehet csökkenteni, hogyha jobb képzést nyújtunk nekik, ha közelebb van a magyar szakképzés a valóságos piaci igényekhez. Be kell vezetni a részmunkaidős formákat, négyórás és hatórás munkaidős formákat. A gyerekeket nevelő nők számára ez az egyetlen lehetőség, hogy családanyák is legyenek és helytálljanak a munkahelyükön is. Amikor a családokról beszélünk, akkor az adózásra is gondolunk. Mi azt szeretnénk, ha Magyarországon nemcsak azt venné figyelembe az állam, hogy ki mennyit keres, hanem azt is, hogy hány embert tart el. Ezt nem szociálpolitikai kérdésnek tekintjük, hanem emberjogi kérdésnek, ha szabad így fogalmaznom. Ezért ezt az Alkotmányba is bele kívánjuk foglalni, hogy az állam elismeri a gyereknevelés költségeit és adózáskor ezt figyelembe veszi.

Alkotmánymódosítást terveznek egy adójogi vagy költségvetési adójogi kérdés miatt?

Költségvetési, adójogi dimenziója ennek a kérdésnek az, hogy milyen kulcsokat határozunk meg. Az, hogy mi az alapja az adónak, mit tekint egy társadalom elfogadhatónak és igazságosnak az adókiszámítás alapjaként, az nem technikai kérdés, hanem erkölcsi, tehát magasabb rendű kérdés, helye van az Alkotmányban. Ráadásul családokról van szó és a családokról egyébként is sokkal többet kellene mondania az Alkotmánynak. Nem szociálpolitikai természetű garanciákat kell az Alkotmányba adni, mert az a törvényekre tartozik, hanem azokat a megközelítésmódokat, eszmei alapokat kell világosan leszögezni, amelyek egy családi alapon történő gondolkodást, állami gondolkodást is körülírnak. Aztán van nekünk egy családi gépkocsi programunk is. Mi azt mondjuk, hogy a családok számára a gépkocsi nem luxus, legalábbis bizonyos gépkocsik nem azok, ezért az 1600 köbcentis kategóriáig, illetve dízelnél 2000-ig el szeretnénk törölni a regisztrációs díjat és az autópálya matrica éves díját ezeknek a gépkocsiknak az esetében a felére akarjuk csökkenteni.

Mikortól tervezik ezt az intézkedést?

Január 1-től.

Kiszámolták, hogy ez mekkora költségvetési kiadást jelent?

A regisztrációs díjon 10 és 20 milliárd forintot fog bukni a költségvetés, attól függően, hogy pontosan hogyan határozzuk meg azt a kört, amiről beszélek. Az autósztráda-díj csökkentése miatt nem lesz vesztesége a költségvetésnek. Ma Magyarországon az emberek nem használják az autópályát, ez egy képtelen állapot, kétszer annyit fizetünk az autópályáért, mint mondjuk egy osztrák család. A legdrágább éves autópálya-használati díjak ma egész Európában Magyarországon vannak. Ez kilométerre lebontva pedig egészen brutális arányokat mutat. Ha csökkentjük a díjakat, akkor úgy számolunk, hogy jelentős forgalomnövekedés várható, amiből vélhetően több bevétel lesz.

Milyen hosszabb távú elképzelései vannak a Fidesznek az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás, az államigazgatás, az önkormányzati rendszer átalakítására?

A legnagyobb bajt abban látom, és az elmúlt négy évben sokat romlott a helyzet, bár a mi időnkben is messze volt a tökéletestől, hogy nem is tudjuk pontosan, mi mennyibe kerül? Olyan keresztfinanszírozások működnek a költségvetésben, ami egy épelméjű közgazdászt az őrületbe kerget. Komoly erőfeszítés kell ahhoz, és nem biztos, hogy sikerül, hogy meg tudja valaki mondani, hogy a költségvetésnek, illetve a nemzeti összterméknek hány százalékát fordítja ma Magyarország például oktatásra. Mennyi az egészségügyre fordított összeg? Ennek már-már parodisztikus megnyilvánulása volt, hogy bejelentettük, szeretnénk az egészségügy részesedését a nemzeti össztermékből hét százalékra emelni, mert a mi számításaink szerint ez ma négy és fél százalék körül van.

De van olyan adat, ami szerint hét százalék.

Igen, de azt mondta a gazdasági miniszter, hogy nem hét, hanem nyolc százalékot költünk ma a költségvetésből egészségügyre. Hát az ember haja az égnek áll. Nem önmagában az a kérdés, hogy a nyolc százalék igaz vagy nem, az is egy fontos ügy, de hogy lehet komoly, az országért felelősséget viselő emberek beszélgetésében vagy érvelésében, tényszámokban ilyen eltérés?

Tudnak majd, vagy akarnak többet fordítani az egészségügyre?


A kórházak eladásához semmiképpen nem járulunk hozzá, tehát a kórházakat állami felelősségi körben fogjuk tartani és az egészségügyet sem akarjuk fizetőssé tenni. Tehát a mostani rendszeren belül lévő pazarlást meg akarjuk szüntetni és növelni is akarjuk az egészségügyre fordított összeg arányát.

Mit jelentene mindez az egészségügyben, mit nem akarnak privatizálni az épületeket, vagy a szolgáltatásokat?

Az ingatlanspekulációt száműzni kell az egészségügyből, nagyon sok befektetőnek nem az egészségügyi szolgáltatások a fontosak, hanem azokat a jó helyen fekvő régi szép épületeket akarja megszerezni, amelyekben ma kórházak működnek. Ehhez nem járulunk hozzá. Ami a működtetést illeti: a házi orvosi praxist mi privatizáltuk, azt be kell fejezni, a házi orvosok biztonsága meg a betegek ellátási biztonsága érdekében egy-két lépést még meg kell tenni. A szakorvosi ellátásnál is lehetőséget látok arra, hogy bizonyos körben maguk a szakorvosok magánpraxisokat indíthassanak. Most a szavaimból is kitűnik, hogy mi nem azt tartjuk fontosnak, hogy külső pénzügyi befektetőcsoportok jelenjenek meg az egészségügyben, azok azért jönnek, hogy profitot érjenek el. Az egészségügyben ma nem az a baj, hogy tele vagyunk fölösleges profittal, amit ők elvihetnének, hanem hogy nincs elég pénz. Azt viszont el tudjuk képzelni, hogy maguk az orvosok, akik részt vesznek a gyógyításban, bizonyos munkákat magán alapon végezzenek el, úgy, mint ahogy a házi orvosoknál ez történik.

Milyen terveik vannak a közigazgatási rendszer, az önkormányzati rendszer átalakítására? Hiszen ez is elhangzik: 3200 önkormányzat túl sok egy ilyen kicsi országban.

Nem tartom soknak a 3200 önkormányzatot. Számomra Felcsút vagy egy nyírségi kisfalu és Budapest ugyanolyan önkormányzatnak minősül, és egyenjogú emberek laknak ezen a három településen. Nem lehet egyiktől elvenni az önkormányzatot, a másiknak meg odaadni. A kérdés inkább az hogy sok fölösleges munkát végeznek és sok az átfedés, ezért szerintem azt kell átalakítani, de a jogot, hogy minden magyar ember úgy érezze, hogy neki megvan a saját helyi, lokális, települési önkormányzata, ezt a jogot senkitől nem szabad elvenni. Szerintem is túl sok a bürokrata, szerintem is túl hosszúak az eljárási idők, szerintem is túl sok politikus él helyi szinten is a politikából, tehát azoknak a számát is érdemes csökkenteni. Ráadásul a közigazgatási szintek száma is sok. A megye működésében komoly ésszerűtlenségeket látunk.

Említette, hogy kisebb kormányzati struktúrát és karcsúbb kormányzati struktúrát is szeretnének. Ez mit jelent számokban kifejezve? Hány minisztériumot terveznek?


Hatékonyabb és sikeresebb kormányt szeretnénk működtetni, mint amilyen a mostani. Ehhez szerintünk átalakítások szükségesek, szerkezetiek is. Navracsics Tibor vezetésével különböző terveket dolgoztunk ki. Van nyolc minisztériumra vonatkozó elgondolásunk, van tizenegyre és van tizenkettőre is.

Ez a jelenleginél kevesebb embert jelentene?

Igen, de majd meglátjuk, hogy melyik tervet tudjuk megvalósítani. Én ugye egyszer kaptam már a nyakamba egy olyan helyzetet, a 98-as választásokra gondolok, amikor csak koalíciós kormányt lehetett alakítani, és ha értik a hallgatók, hogy mire gondolok, az olyan, mint amikor gúzsba kötve kell táncolni az embernek. Van, amit végre tud hajtani a terveiből és van, amit meg nem tud. Úgyhogy én nagyon szeretném, hogyha most tiszta viszonyok jönnének létre Magyarországon, és bárki is nyeri a választást, egymagában kapna elegendő fölhatalmazást, hogy a saját programját hajtsa végre.

(Itt meghallgathatja a teljes beszélgetést!)

Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.04.02. kedd, 18:00
Káel Csaba
a MÜPA vezérigazgatója, filmügyi kormánybiztos
Külső segítséggel pörgetnék fel az ukrán fegyvergyártást, Oroszország elleni háborúhoz fegyverkezik a NATO-tagállam – Háborús híreink pénteken

Külső segítséggel pörgetnék fel az ukrán fegyvergyártást, Oroszország elleni háborúhoz fegyverkezik a NATO-tagállam – Háborús híreink pénteken

Kijevnek több fegyverre van szükség, Lengyelország és Ukrajna ezért azt tervezi, hogy közös fegyvergyártó vállalatokat létesítenek a két ország területén - jelentette be Denisz Smihal ukrán kormányfő csütörtökön Varsóban, a lengyel hivatali partnerével közös sajtóértekezleten. Martin Herem, az észt fegyveres erők főparancsnoka bejelentette, országának két év alatt meg kell kétszereznie a védelemre fordított összegeket, hogy elegendő lőszert halmozhasson fel ahhoz, hogy döntő vereséget mérjen egy orosz inváziós erőre – írja a Reuters. Cikkünk folyamatosan frissül.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×