A Duna Kör nagyban hozzájárult az 1989-es rendszerváltáshoz. A társaság a 80-as évek elején jött létre, és fő célkitűzése a Bős-Nagymarosi vízlépcső építésének leállítása volt. A Duna Kör volt az, amely tájékoztatta a közvéleményt a tervezett vízlépcső környezetkárosító hatásairól. A korabeli sajtó ugyanis erről nem számolhatott be.
A vízlépcső építése 1958-ig nyúlik vissza, amikor is a Magyar Népköztársaság és Csehszlovákia közös vízierőmű építéséről állapodott meg. Ám a terv hamarosan lekerült a napirendről, mert nem volt gazdaságos az erőmű megépítése. 1977-ben újabb szerződést kötött a két állam.
A magyar kormány 1981-ben leállította a beruházást, és környezetvédelmi felülvizsgálatot indított. Ám mielőtt eredmény született volna, újraindult az építkezés. A Magyar Tudományos Akadémia a beruházás 10 évvel való elhalasztását kérte.
A Duna Kör ekkor már jelentős támogatói bázissal bírt. 1985-ben pedig alternatív Nobel-díjat kapott. 1988-ig számos előadást, vitaestet tartottak a vízlépcsővel kapcsolatban. Egyre többen csatlakoztak a mozgalomhoz. 1988-ban már szabadabban lehetett publikálni, így idehaza egyre többen értesülhettek a vízlépcső környezetkárosító hatásáról.
Sólyom László egy korábbi írásában úgy emlékszik vissza a 80-as évekre, hogy a Duna Kör volt az, amely hírekkel elégítette ki az emberek információéhségét. Mint írta: nem szakmai, hanem társadalmi vita folyt a beruházásról. Aláírásgyűjtésbe kezdtek azért, hogy népszavazásra bocsássák a vízlépcső ügyét. Fél év alatt több mint 10 ezren írták alá az íveket.