Ságvári Endre 1913-ban született Budapesten. A marxizmussal a jogi egyetemen ismerkedett meg. 1936-ban tisztviselő volt a fővárosi elöljáróságon, amikor belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba.
Előadásokat tartott, a baloldali ifjúsági mozgalom szervezésével foglalkozott. 1937 szeptemberében szervezte meg a Tompa utcai nyilasház elleni támadást, amiért 8 havi fogházra ítélték.
Illegalitásban
1942-től illegalitásba vonult, és továbbra is az ifjúsági mozgalommal foglalkozott. Fő szervezője volt a Batthyány emlékmécsesnél 1941. október 6-án lezajlott megmozdulásnak, és részt vett a Petőfi térnél 1942. március 15-én tartott háborúellenes akció szervezésében is.
1944-ben szerkesztette a Béke és Szabadság című lapot.
1944. július 27-én Budapesten, a Budakeszi úti Remiz Cukrászdában megkísérelték letartóztatni. Nem adta meg magát, lövöldözés tört ki, ahol Ságvári ugyan lelőtt három csendőrnyomozót, de a túlerő végzett vele.
Egy ide vonatkozó anekdota szerint, amikor a csendőrök a haldokló Ságvárihoz lépve személyazonossága felől kérdezték, a válasz annyi volt: "Harminckét nevem volt, találjátok ki melyik az igazi."
A történész szerint újra kell értelmezni megítélését
Ságvári Endre társadalmi elfogadottságára utal, hogy másfél évtizeddel a rendszerváltozás után is számos iskola és közterület viseli a nevét.
Mindazonáltal Ungváry Krisztián úgy véli, Ságvári megítélése is újraértelmezésre szorul. A történész az InfoRádiónak azt mondta: Ságvárit antifasizmusa miatt megilleti a tisztelet, de azt is látni kell, hogy moszkovita kommunistaként egy totális diktatúra megteremtője lett volna.
Háborús bűnösként végezték ki állítólagos gyilkosát
Ságvári Endre egyik állítólagos gyilkosát, Kristóf Lászlót tizenkét társával együtt 1959-ben állították bíróság elé. A koncepciós perben valamennyi vádlottat háborús bűnösnek mondták ki. Kristóf Lászlót és két társát halálra ítélték és kivégezték, a többiekre súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki.
Az ügy 47 évvel az ítélet után fordulatot vehet a Legfelső Bíróságon.