Budapest növekedése idején kétszer is ad-hoc módon számozták a kerületeket, azért alakulhatott ki a városrészek mai, meglehetősen kusza, bakugrásokkal tarkított sorrendje. A rendszerváltás idején felvetődött, hogy töröljék el a kerületek számozását, ám az ötletet a politika elsodorta.
Három hullámban alakult ki a fővárosi kerületek jelenlegi számozási sorrendje – mondta az InfoRádiónak Fodor Béla, a a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének igazgatója.
Az egységes Budapest létrehozásakor, 1873-ban az egyesített Budát, Pestet és Óbudát tíz kerületre osztották. Budán volt az I., II., III:, majd Pesten folytatódott a IV. kerülettel, ami a mai Belváros, és az V.-kel, ami pedig a később kettészakadt Lipótváros.
1930-ban új fővárosi törvény született, amelyben a tíz kerületet kiegészítették további négy kerülettel. Ekkor következett be az a bakugrás, ami sokaknak egy kis zavart okozhat, hogy Budára helyezték a XI. kerületet, és a XII. is, a XIII. viszont már két városrésszel arrébb, Pestre került, sőt a Lipótváros egy részét is Angyalföldhöz csapták. De a X. kerület és a XI. kerület sem szomszédok, elválasztja őket nem csak a pesti síkság egy része, hanem a Duna is.
1950-ben, Nagy-Budapest létrejöttekor a fővároshoz csatoltak hét megyei nagyvárost és 16 községet, például Újpestet, Rákospalotát, Szentmihályt. A növekedés miatt a kerületek számát is növelni kellett, így újabb nyolc kerületet hoztak létre. Az átrendeződés itt már részben a logika szerint történt, így vette át a Belváros számát Újpest, azaz a III. kerület (Óbuda) mellé a IV. (Újpest) került. De nehogy nagy rend legyen, az V-ös számot a két városrésszel délebbre fekvő Belváros vette fel.
Párizs
Fodor Béla szerint a budapesti kerületek számainak kiosztása ad-hoc módon következett be: ahogy nőtt a népesség, úgy kellett új kerületeket létrehozni. Külföldi nagyvárosokban (például Bécsben vagy Párizsban) inkább az a jellemző, hogy a kerületek csigavonalszerűen vannak a felfűzve egy a belvárosból kiinduló képzeletbeli vonalra.
A számozás reformja a múlt század közepétől többször felvetődött. Sőt a legutolsó nagy számkiosztás óta többen is vitatták, hogy egyáltalán szükség van a számokra. Legutóbb a rendszerváltás éveiben merült fel, hogy tűnjön el a számozás, és állítsák vissza a történelmileg kialakult városrészeket, városrészneveket. A reformjavaslatokat azonban a nagypolitika elsodorta.