– A helyzet mélyreható változásokért kiált. Naponta érkeznek a visszaminősítések, leértékelések, a visszadobott brüsszeli előterjesztések. Egyre duzzadnak a forint jelentős gyengüléséről szóló befektetői pletykák. Egy politikai párt, ha az ország valóságos gondjaival akar foglalkozni, nem tehet úgy, mintha ezek a nemzetközileg legnagyobb érdeklődést kiváltó problémák nem léteznének, ezért kötelességünk, hogy a gazdaság helyzetével foglalkozzunk. Ráadásul a magyar gazdaság kikerült a pártok korlátlan teljhatalma alól.
– Mindenesetre már most is kirajzolódik, hogy gazdasági elképzeléseik egyfelől a radikális adócsökkentésre, másrészt a növekedésbarát gazdaságpolitikára épülnek. De ennyire labilis államháztartási helyzetben miként lehet vállalkozni radikális adócsökkentésre?
– Más összefüggésből indulok ki: minél labilisabb a helyzet, annál radikálisabb adócsökkentést kell végrehajtani. Ezért nem is értek egyet azzal, hogy az adóreformot öt évre kellene elhúzni.
– Rövid távon egy ilyen lépés nem borítja-e fel végzetesen a költségvetést?
– Erre akkor tudjuk megadni a választ, ha megvizsgáljuk, hogy egy radikális adócsökkentés mennyi embernek és milyen gyorsan ad munkát. Ha a gazdaságot és a munkahelyek számának növekedését gyorsan beindítja, akkor az az időszak, amíg labilis marad az államháztartás, az állami költségvetés helyzete, meglehetősen rövid. Ha rosszul csináljuk, akkor kitolódik. Olyan megoldást nem ismerek, amely ezen kockázat nélkül tudná megindítani a magasabb gazdasági növekedést, és növelni a munkahelyek számát. (…)
– A kkv-k támogatása kapcsán tehát alapvetően adórendszerbeli megoldásokra gondol?
– Nem csupán arra. A tőkejuttatást továbbra is nagyon fontosnak tartom, az EU sem hitelt ad a vállalkozóknak, hanem ingyenes tőkejuttatást. Látnunk kell, hogy a magyar gazdaság addig nem jön rendbe, amíg a beáramló befektetések és a Magyarországról kiinduló „kifektetések" nem kerülnek egyensúlyba.
– Milyen mechanizmust képzel el ehhez? A szétosztandó pénzeket valamilyen grémium bírálná el a projektek alapján?
– Igen, hiszen a gyakorlatból érdemes kiindulni. Nekünk alapvetően sikeres tapasztalatunk a Széchenyi Terv, amelyet több kritika is ért. Van, amin célszerű is változtatni, de magát a Széchenyi Terv rendszerét érdemes fenntartani.
– Nem sérti-e az átláthatóság elvét, ha az állam osztja szét ezeket a forrásokat?
– Az Európai Unión belül számos ilyen elosztási rendszer létezik, és át kell venni a korrupcióellenes szabályokat, mechanizmusokat. Ahol pedig az állam nincs jelen, ott nagy a kockázata a gazdasági verseny sérülésének. Ezért kell nagyon szigorúan érvényesíteni a monopólium-ellenes és a közbeszerzési szabályokat.
– Viszont egy korábbi nyilatkozatában megemlítette, hogy az szja-t 15 és 20 százalék közé „lőné be". Ezek szerint ez lenne a felső adókulcs?
– Igen, hiszen az alsót már most 13 százalékra kellett volna hozni. Ez a Medgyessy-programnak az egyik, a legkisebb gazdasági kockázattal végrehajtható pontja volt. Most történt is egy 5 százalékpontos adócsökkentés, de nem a jövedelemadó, hanem az áfa területén, aminek a költsége pont annyi, mintha a mostani alsó adókulcsot levittük volna 13 százalékra.