Szent Miklós (azaz Nikolaosz) a keleti egyházak egyik legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a 10. század óta tartják. A hagyomány szerint Miklós a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit kiskorában elvesztette, s egyik rokona, a város püspöke nevelte fel. Megtérése után Miklós jótékony célokra szétosztogatta örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé.
Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, tettei miatt már életében szentnek tartották. Számtalan legenda fűződik nevéhez, az egyik leghíresebb ezek közül, hogy élt Mürában egy szegény ember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem tellett neki a hozományra. A dolog Miklós fülébe is eljutott, de a püspök túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Az éjszaka leple alatt három erszényt dobott be az apának, ezzel megmentve a lányokat attól, hogy örömlánynak adják el őket. E tettéért a hajadonok és az aggszüzek védőszentje, oltalmazója a házasságnak és az anyaságnak.
Nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki közép-Európában a Mikulás-kultusz népszokása – mondta korábban az InfoRádiónak Sándor Ildikó néprajzkutató.
"Vélhetőleg Prága és környékéről indult el ez a december 6-ához kapcsolódó gyerekajándékozás
és Lengyelország déli részén, Németországnak a hozzánk közelebb eső csücskében, Csehországban, Szlovákiában és a Kárpát-medencének inkább a középső területén vált ismertté az a szokás, hogy ilyenkor a gyerekeknek a kis csizmácskájukat ki kell tenni ötödikén este kitisztítva, mert jön a Mikulás és ajándékot tesz bele".
A püspök legendája a különböző népek ajkán más és más változatban élt tovább, ennek megfelelően neve is hol Szent Miklós, hol meg Télapó vagy Karácsony apó. Az Amerikában ismert Santa Claus a holland Sinterklaas alak torzult változata. A Télapó elnevezés a második világháború után szovjet-orosz hatásra terjedt el Közép- és Kelet-Európában.