„A szarvasbogár ugyanúgy verekedésre használja az agancsát, mint a szarvasok. Ám ez akadályozza is a hím szarvasbogarat a mindennapi életben” - mondta a Magyar Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményének vezetője.

Éppen ezért a nősténynek nincs is agancsa, mert nem engedheti meg magának az ilyen energiapazarlást.

Kifejtette: a nőstény szarvasbogár első látásra nagyon különbözik a hímtől: normális méretű rágói vannak. A hímnek az elülső lábszára vékony, míg a nőstényé ásásra alkalmas szerv, mivel a petéket el kell ásnia a földbe.

„Az agancs az ivari kiválasztódás eszköze: minél nagyobb agancsú a hím, annál nagyobb eséllyel győzi le a vetélytársait, és annál nagyobb eséllyel szerez párt magának” - indokolta Merkl Ottó.

Hozzátette, hogy ennek persze van egy felső határa, mert minél nagyobb agancsú a hím, annál nehézkesebb, nehezebben repül.

„Ezért néha a kis hímek a verekedő nagy hímek mögött, más pályán megközelítik a nőstényeket, és így ők is célt érnek”

- közölte a vezető.

Merkl Ottó elmondta, hogy a legendák szerint 13 centis is lehet egy szarvasbogár, de ilyet valójában még soha senki sem látott. Az európai szarvasbogarak között 10 centi hosszú volt a valaha mért legnagyobb.

1300 szarvabogárfaj él a világon, ebből 800-900 faj él Dél-Kelet-Ázsiában – a legnagyobb fajok is ott élnek. De a Déli-sark kivételével minden kontinensen vannak szarvasbogarak – ismertette.

„Ha a szarvasbogár teljes életét egy órának tekintenénk, akkor az a szakasz, amikor a kifejlett bogarak láthatók, mindössze öt perc lenne. A szarvasbogár-lárvák 5-6 évig fejlődnek a talajban, és csak néhány hónappal azután bukkannak fel a földből az általunk is ismert szarvasbogarak, hogy bebábozódtak” - számolt be Merkl Ottó.

Ők már nem táplálkoznak semmivel, azt élik fel, amit lárvakorukban felhalmoztak

– tette hozzá.

Igen romantikus képpel kapcsolódik össze a haláluk: a nagy, öreg tölgyfák tövében szarvasbogár-temetők vannak.

„A szarvasbogarak leginkább ott szeretnek lenni, ahol a majdani lárváik élnek majd. A lárváik pedig a hatalmas tölgyek elhalt gyökereiben fejlődnek. Ezért ők is az ilyen tölgyfákat keresik, ott párosodnak, ami úgy kimeríti őket, hogy már nincs erejük onnan elmenni” -mondta.

„Az elpusztult bogarak agancsa és feje elég időtálló, míg az egyéb részeik lebomlanak, illetve a hangyák széthordják. Ezek a keményen kitinizált részek azonban évekig megmaradnak a természetben, és néhol arasznyi vastag réteget képeznek a fák töve körül, főleg olyan helyeken, ahol elszórva vannak a fák” - magyarázta a jelenséget a Magyar Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményének vezetője.