Az olimpia a becsület, a tisztesség és főként a béke játéka, amelyen elvileg nincs helye a bűnnek, a politikának és a háborúnak. Ehhez képest a riói olimpiának több kifejezetten szégyenteljes és megbotránkoztató pillanata volt.
Az egész világnak azt kellett végignéznie egy amatőr videofelvételen, ahogyan Pat Hickey-t, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 71 éves tagját, az Ír Olimpiai Tanács és az Európai Olimpiai Bizottság elnökét jegyüzérkedés miatt őrizetbe veszik. A fürdőköpenyben elfogott férfit 868 millió forintos bűncselekménnyel vádolják.
A román olimpiai bizottság is megbukott, mert a sportolóik ócska, hamis mezekben versenyeztek, ami leszakadt róluk. A Nemzetközi Ökölvívó Szövetség több bírót és játékvezetőt kizárt az olimpiáról a korrupciógyanús ítéleteik miatt. A Lengyel Súlyemelő Szövetség elnöke doppingügyek miatt mondott le.
Egy amerikai sztársportoló, az aranyérmes Ryan Lochte úszó és három csapattársa napokig azt hazudta a világnak, hogy kirabolták őket, de később kiderült, hogy valójában berúgva randalíroztak egy benzinkúton. Sportszerűtlenségből jelesre vizsgázott a 32 éves egyiptomi cselgáncsozó, Iszlam el-Sehabi is, aki nem fogott kezet izraeli ellenfelével, Or Sassonnal, miután az legyőzte őt. Nem a görög olimpiaalapítók és Coubertin báró álmát váltotta valóra a grúz cselgáncsozó, Lasha Shavdatuashvili sem, aki a győzelme után a grúz–orosz háború évfordulójára emlékeztetve országa zászlaját mutogatta a mezén orosz ellenfélnek, Gyenyis Jarcevnek.
El-Sehabit egyébként elzavarták Rióból. Haza kellett utaznia egy kenyai atlétaedzőnek, John Anzrahnak is, mert egy kölcsönvett igazolvánnyal sportolónak adta ki magát, állítólag azért, mert éhes volt, és be akart jutni az olimpiai faluba, ahol ingyen volt az étel. A férfi rúdugrás francia ezüstérmese, Renaud Lavillenie az 1936-os náci olimpia közönségéhez hasonlította a riói publikumot, de ő legalább bocsánatot kért utána. Egy azeri birkózó, Rasul Chunayev katona módra menetelni kezdett, és tisztelgett örmény legyőzőjének, ami szintén nem a sportszerűség és a politikamentesség netovábbja.
Christoph Harting német diszkoszvető azzal keltett felháborodást, hogy a dobogó legfelső fokán állva vigyorgott, hintázott és grimaszokat vágott a himnusz alatt. Két mongol edző dührohamot kapott és alsónadrágra levetkőzve tombolt, amikor rájöttek, hogy tanítványuk alulmaradt egy üzbéggel szemben.
Jelene Iszinbajeva kétszeres olimpiai bajnok rúdugró is botrányt okozott. Ő az orosz atléták kitiltása miatt nem versenyezhetett Rióban. Érthető csalódottságát azonban a győztesen vezette le. „Nem teljes a sikere. Itt engem kellett volna megverni" - üzente neki.
Voltak sportolók, akik saját országuk mellett vagy ellen politizáltak az olimpián. Észak-Korea versenyzői például viharos gyorsasággal ajánlották fel az érmüket a kommunista diktatúrát vezető Kim Dzson Unnak, vagy látványos bűnbánatot gyakoroltak, ha nem értek el megfelelő teljesítményt. A maratonfutás etiópiai ezüstérmese, Feyisa Lilesa keresztbe tartott alkarokkal futott be a célba, és a versenyt követő sajtótájékoztatón is ezzel a mozdulattal tüntetett a saját kormánya ellen. Ő ugyanis az oromo nevű etiópiai kisebbség tagja, a kormány pedig hónapok óta gyilkolja az övéit. Feyisa Lilesa rokonai börtönben vannak, és lehet, hogy a futó sem megy haza, mer fél, hogy megölik.
Mindezeket felidézve úgy tűnik, hogy Mark Adams, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szóvivője egyelőre hiába emlékeztetett arra, hogy „az olimpiának nem falakat, hanem hidakat kellene építenie".
