9 °C
Idézzük Sebes Gusztávot: "Október közepétől már csak a londoni meccs körül jártak a gondolataim. Elutaztam Londonba és megnéztem a Wembleyben a 4:4-es döntetlenre végződött Anglia-Európa-válogatott mérkőzést, amelyet az angol szövetség kilencvenedik születésnapja tiszteletére rendeztek. A találkozó utáni napon visszamentem a stadionba, futballcipőt húztam és kipróbáltam a híres gyepet. Megfigyeltem, hogy még az égbe fellőtt labdák sem pattannak fel egy méternél magasabbra. Lemértem a pálya hosszát és szélességét, sőt igyekeztem megállapítani a nap állását is a mérkőzés kezdésének időszakában. Megkértem Stanley Roust, hogy hadd vihessek haza egy mérkőzéslabdát, mire ő nagyon készségesen hármat adott nekem. Visszatérve Budapestre, kiválasztottam azt a pályát, amelyiknek a méretei a legjobban hasonlítottak a Wembleyre és elkezdtük az edzéseket. A Vasas népligeti pályája volt a legalkalmasabb, de még ezt is meg kellett nagyobbítani széltében és hosszában is öt-öt méterrel. Összehívtam - immár a korábbi fegyelmezetlenségük miatt egy ideig mellőzött Kocsissal és Cziborral kiegészítve - a keretet, s hetente háromszor, délelőttönként közös edzéseket tartottunk. Kizárólag az Angliából hozott labdákat használtuk."
Tíz nappal a londoni mérkőzés előtt a magyar válogatott a svédeket fogadta a Népstadionban. Az olimpiai elődöntőben ízekre szedett, majd július elején Stockholmban is legyőzött északi válogatott ellen csak szenvedett a gárda, s nem tudott győzni. Mindez nem tett jót az évszázad mérkőzésére készülő legénység önbizalmának. De Sebes nem a könnyebb utat választotta. Évtizedekkel később Puskás Ferenc mesélte: "Kértem Guszti bácsit a második félidőben, hogy hadd cseréljük ki a számunkra szokatlan angol labdát a miénkkel. De ő hajthatatlan maradt, azt mondta, meg kell szokni, hiszen Londonban is ilyennel játszunk majd."
1:1, angol gól: "A 14. percben Dickinson szerzi meg a labdát a magyar belsők elől. Mortesenhez játszik, a középcsatár a fedezetlenül hagyott Sewellt szökteti s Sewell két csel után 10 méterről a bal alsó sarokba lő, 1:1."
Presztízs okokból, elsősorban. Az angolok, miután a húszas évek második felében az amatőrkérdés miatt összekülönböztek a FIFA-val, csak 1950-ben vettek részt először világbajnokságon. Brazíliában kudarcot vallottak, az Egyesült Államoktól elszenvedett vereségüket azóta is a futballtörténelem legnagyobb meglepetései között emlegetik. Csorba esett a tekintélyen. A következő hónapokban-években a válogatottjuk hazai pályán nem bírt a jugoszlávokkal és a franciákkal, sőt kikapott a skótoktól. Stanley Rous úgy gondolta, hogy az 1952 nyarára már a kontinens legjobbjának elismert magyarok elleni siker visszaadhatná csapatának a tekintélyét. Nem voltak jók az előjelek: egyre többen mondták Angliában, hogy nem elég modern a csapat játéka, s ezt csak felerősítette az olaszok elleni firenzei 1:1 (1952), az írek elleni belfasti 2:2 (1952), s nem utolsósorban 1953 nyári dél- és észak-amerikai túra, amelyen kikaptak az uruguayiaktól, döntetlent játszottak az argentinokkal, s bár nyertek, de három gólt kaptak az amerikaiaktól.
Mi volt a magyar győzelem kulcsa?
Melyek azok a momentumok, amelyek leginkább megmaradtak hatvan év távlatában is a nagy mérkőzésből?
Mit jelentett a magyaroknak a győzelem?
Mit profitáltak az angolok a vereségből?
Mit jelent a magyar Aranycsapat a XXI. században a világnak?
4
6:2, magyar gól: "Az 53. percben egy újabb élményszámba menő támadás végén Puskás a 16-os baloldaláról átemeli a labdát a jobboldalra. Hidegkuti jó helyen áll és 12 méterről kapásból a bal alsó sarokba bombáz."Kell-e ünnepelni az Évszázad mérkőzésének megnyerését, akár hatvan év távlatából?
Bármilyen fura is, felvetődött a kérdés különböző fórumokon az elmúlt napokban. Akár összekötve azzal a ténnyel, hogy a jelen magyar futballja felettébb gyenge. Ám aligha van a kettő között összefüggés. A múlt dicsőségét nem ünnepelni éppen úgy hiba, mint a jelen hibáit elkendőzni.
6:3, angol gól: "A 12. percben Grosics nem tud elfogni egy lövést, a kipattanó labda Sewell elé kerül. Sewell lő, Grosics jobbra vetődve igyekszik megfogni a labdát, de az kiperdül a kezéből. A magyar kapus meg akarja kaparintani a labdát, nyúl utána és közben elhúzza Sewell lábát. 11-es. A büntetőt Ramsey védhetetlenül bevágja a hálóba."
Hogyan emlékeznek az angolok az Évszázad mérkőzésére?
Nagyon tisztességesen, holott, azt sem róhatnánk fel nekik, ha igyekeznének elfeledkezni róla. A BBC már egy nappal korábban hosszú anyagban emlékezett meg a mérkőzésről, nagyon ügyesen az angol dicsőséget kiemelve. A szerző, Chris Bevan "Az angol, aki inspirálta az óriási magyarokat" címmel (s abban a Mighty Magyars kifejezést használva) Jimmy Hogannek állít emléket, miközben felidézi a mérkőzés jelentőségét, kulcsszereplőit, kulcspillanatait, külön kiemelve Puskás visszahúzós cselét és Hidegkuti hátravont középcsatárként való játékát. Hogan kapcsán megemlíti: Barcs Sándor, a magyar szövetség akkori vezetője azt mondta a Wembleyben: "Jimmy Hogan tanított nekünk mindent, amit a labdarúgásról tudunk." A BBC idézi Rogan Taylornak, a Liverpooli Egyetem futballtanszéke igazgatójának szavait: "1953-ban ez a mérkőzés ismertette meg velünk a modern futballt." Londonban ma egyébként kiállítás nyílik a mérkőzés tiszteletére.
A Londoni Magyar Kulturális Központban nyíló tárlaton az Aranycsapathoz és a legendás mérkőzéshez kapcsolódó válogatott fotók, grafikák, dokumentumok mellett kiemelt szerepet kapnak a korabeli sajtóanyagok, elemzések, a mérkőzés magyar, angol és nemzetközi reakciói. A kiállítás az angolok nézőpontjából is bemutatja az évszázad mérkőzésének jelentőségét, hatását és következményeit a szigetországi labdarúgásra és annak későbbi sikereire. A kiállítást Jonathan Stevenson, a BBC és a Livewire Sport sportújságírója, kommentátora nyitja meg, a megemlékezés fővédnöke Áder János köztársasági elnök. A megnyitón részt vesz a brit Nemzeti Labdarúgó Múzeum ügyvezető igazgatója, Kevin Moore is.
