Janics Natasa, Radulovics Bojana, Perez Carlos - ők csak hárman azok közül, akik az elmúlt években eredményesen képviselték a magyar színeket olimpiai játékokon, világ- és Európa-bajnokságokon.

A bácskapalánkai születésű Janics Natasa szerb-horvát származású, a 2000-es sydney-i olimpián még szerb színekben indult, és lett negyedik egyesben. Időközben Szegedre költözött, megkapta a magyar állampolgárságot, és 2004-ben Athénban bő egy óra leforgása alatt már a magyar küldöttségnek szerzett két aranyérmet. Tavaly Pekingben párosban megvédte címét a Kovács, Janics egység, amely Kozák Danutával és Szabó Gabiellával kiegészülve ezüstérmes lett négyesben. Janics Natasa az olimpiai sikerek mellett számos világ- és Európa-bajnoki érmet is szerzett.

Radulovics Bojana Janics Natasához hasonlóan Jugoszláviában született, a szerb származású kézilabdázó 22 évesen Zalaegerszegről igazolt Dunaújvárosba, ahol a Dunaferr csapatával BEK-, EHF Kupa- és Szuperkupa-győztes, négyszeres magyar bajnok és hatszoros Magyar Kupa-aranyérmes lett. Pályafutásának utolsó szezonját a Győrnél töltötte. A magyar válogatottban 2000 júliusában mutatkozott be, majd a sydney-i olimpián ezüstérmes együttes egyik legjobbja volt, az All Star csapatba is beválogatták mint a torna legjobb jobb átlövője. Bő két évvel később részt vett a horvátországi világbajnokságon is, ahol újra ezüstérmet szerzett a csapat, Radulovics Bojana pedig újra az All Star csapat tagja lett. A vébén rekordot jelentő 97 gólig jutott. 2004-ben Athénban az 5. helyet szerezte meg a válogatottal, és ekkor is gólkirálynő lett. Akárcsak a 2004 decemberében Magyarországon megrendezett EB-n, ahol bronzérmet nyert a csapat. Ezután 69-szeres magyar válogatottként jelentette be visszavonulását a válogatottságtól. 2000-ben és 2003-ban is a világ legjobb női kézilabdázójának választották.

A magyar férfi válogatottal negyedik helyet szerzett az athéni olimpián két kubai származású kézilabdázó, Perez Carlos és Diaz Ivo is, a jelenlegi női együttes balszélsője, a felvidéki születésű Kovacsicz Mónika szintén honosított játékos, ő korábban szlovák korosztályos együttesekben kapott helyet.

A szomszédos országok magyar származású sportolói nem minden esetben kerülnek a magyar nemzeti együttesbe: Selymes Tibor például a 90-es években a román labdarúgó-válogatott erőssége volt, míg a szlovák női kézilabda-válogatott jelenlegi első számú kapusa a Békéscsaba együttesében is szereplő Tóth Zsanett.

A magyar férfi kézilabda-válogatott világklasszis átlövője, Nagy László a múlt héten a Délmagyarország című lapnak megerősítette, hogy a spanyol szövetség szeretné honosítani. A szegedi nevelésű játékos azt is elismerte, hogy a lehetőséget már az athéni olimpia előtt felajánlották neki, most azonban minden korábbinál komolyabbak a tárgyalások. Nagy László 2000 óta a Barcelonában szerepel, a négy évvel ezelőtti Bajnokok Ligája-siker mellett kétszer bajnoki címet, háromszoros spanyol kupát, egyszer pedig EHF-kupát is nyert a katalán csapattal.

Különböző okok miatt magyar sportolók is kerültek külföldre. A pekingi olimpián képviselte utoljára a magyar színeket Bodrogi László. A többszörös Tour de France-induló kerékpáros hosszú ideje Franciaországban él, tavaly pedig meg is kapta a francia állampolgárságot.

A régmúltban olyan híres futballisták viselték a magyar után a spanyol válogatott mezét, mint Puskás Ferenc és Kubala László. A nyolcvanas évek végén nagy vihart kavart a kézilabdázónő, Rácz Mariann ügye, aki az osztrák válogatottban játszott. Német színekben vett részt világversenyeken Kiss Éva és Elekes Csilla. Osztrák színekben lett olimpiai érmes Hunyadi Emese gyorskorcsolyázó.

A legutóbbi, a pekingi olimpián nyolc, korábbi magyar válogatott sportoló indult, külföldi színekben.

Pekli Mária 1972-ben született Baján, a magyar női cselgáncssport egyik első klasszisa volt. Az 1996-os, hágai Európa-bajnokságon második lett, s magyar színekben versenyzett az atlantai olimpián. Négy évvel később, Sydneyben, ellenben már a rendező ország, Ausztrália színeit képviselve lett bronzérmes. A pekingi már a negyedik olimpiája volt.

Király Hajnalka Veszprém szülötte, 2002-ig négy csapatvilágbajnoki címet nyert női párbajtőrben. Természetesen magyar színekben. Ám férjhez menése után Király-Picot néven a francia válogatottat erősítette.

Bujdosó Alexandra édesapja, Bujdosó Imre 1988-ban tagja volt az aranyérmes magyar kardválogatottnak. A "kislány" 19 éves, de már 14 éve vív, három esztendeje ő a legjobb német kardvívónő. 2004-ben még magyar színekben nyert kadettvilágbajnoki ezüstérmet. Edzője egyébként az édesapja, a 15 éve Koblenzben edzősködő olimpiai bajnok.

Valkai Erzsébet 2004-ben még magyar színekben, s a húga, Ágnes társaságában szerepelt a vízilabdatornán. Egy esztendővel később még mindig a magyarokkal nyert világbajnoki ezüstérmet. 2006 óta azonban, miután férje után megkapta az állampolgárságot, olasz színekben játszik, a nagy tornákon, például, a húga ellen is. Pekingben is így történt.

Tóth Georgina az egyetlen afrikai magyar olimpikon: Kamerunt képviselte kalapácsvetésben. A dunaújvárosi születésű hölgy az Egyesült Államokban tanult, ott ismerkedett meg a kameruni szövetség elnökével, akinek felajánlotta sportolói szolgálatait.

Hárman képviselték Ausztriát Pekingben a magyarok közül: Ágoston Szabolcs, Máté Hunor István és Gárdos Róbert. Előbbi Simon Ágoston néven indult, triatlonista, egyébként Békéscsaba szülötte. Az úszó Máté Hunor is az ország délkeleti részén született, legjobb hazai eredménye a felnőtt országos bajnoki cím, illetve az ifi Eb megnyerése volt, mindkettő váltóban. Osztrák színekben indul, de sok úszótársához hasonlóan az Egyesült Államokban tanul. A napokban a római világbajnokságon versenyez, ugyancsak osztrákként.

Gárdos Róbert 29 éves asztaliteniszező, ifistaként, még a kilencvenes évek közepén bronzérmes volt egyéniben, ezüstérmes csapatban. Évek óta az osztrák válogatottban játszik, tavaly előtt egyéniben kilencedik volt az Európa-bajnokságon. Csapatban volt már Eb-ezüstérmes és vb-hatodik is.