A labdarúgás legrégebbi, még ma is működő kupasorozata az angol labdarúgó-szövetség által szervezett FA kupa. Az első sorozatot az 1871-72-es évadban rendezték 15 indulóval (idén több mint 700 csapat nevezett). Az FA kupa mindig is híres volt a kiscsapatok meneteléséről és a meglepetésekről, ám arra száz éve nem volt példa, hogy az elődöntőbe csak egy élvonalbeli együttes jusson be.

Mi több, 1995 óta nem fordult elő, hogy ne a négy nagy (Arsenal, Chelsea, Manchester United, Liverpool) egyike nyerje meg a sorozatot. Akkor az egyébként szintén nagycsapatnak számító Everton nyert a Manchester ellen 1-0-ra. Igazi meglepetésig egészen 1988-ig kell visszatekintenünk az időben, amikor a Wimbledon a Liverpoolt győzte le, szintén 1-0-ra.

A Daily Telegraph most időrendben haladva összeállította az utóbbi közel négy évtized legnagyobb meglepetéseit.

Hereford United - Newcastle: 2-1
1972, harmadik forduló, újrajátszás
Minden idők egyik legnagyobb meglepetését okozta a Hereford United 1972-ben, amikor a harmadik forduló újrajátszott mérkőzésén legyőzte az élvonalbeli Newcastle Unitedot. Pedig minden ellenük szólt, hiszen a Newcastle Malcolm McDonald révén a mérkőzés vége felé vezetést szerzett. Majd jött a kupa történetének egyik leghíresebb találata, amikor a hazaiak játékosa, Ronnie Radford harminc méterről emelte be a labdát a kapuba. A hosszabbításban aztán jött a becserélt Ricky George, a sokadosztályú Hereford pedig az első olyan amatőr csapat lett 1949 óta, amely kiütött egy élvonalbeli gárdát.

Sunderland - Leeds: 1-0
1973, döntő

Az akkor másodosztályú Sunderland a döntőig vezető úton legyőzte az élvonalbeli Manchester City-t és Arsenalt is. A fináléban azonban az abszolút esélyes, címvédő Leeds várt rájuk. A Sunderland szurkolóin kívül természetesen mindenki Leed-győzelmet várt, ám a gólszerző Ian Porterfield és a szenzációs védéseket bemutató kapus, Jim Montgomery másként gondolta. Negyven év után a Sunderland lett az első másodosztályú együttes, amely elhódította az FA kupát.

A címvédő Manchester a harmadosztályú Bournemouth ellen... A házigazdák azonban messze nem feltett kézzel futottak ki a pályára és a korabeli tudósítások szerint szinte lefocizta a pályáról a Vörös Ördögöket. A gólokat Milton Graham és Ian Thompson lőtte és talán még a manchesteri szurkolók sem vonták kétségbe a kiscsapat továbbjutásának jogosságát.

Liverpool - Wimbledon: 0-1
1988, döntő
Már említettük a Wimbledon húsz évvel ezelőtti győzelmét, most szóljunk róla részletesebben is! Az akkoriban csak "őrölt bandaként" aposztrofált Wimbledon a nyolcvanas évek végének egyik legsajátosabb jelensége volt. Hosszan előrevágott labdákkal operáltak, miközben gyakorlatilag megfélemlítették ellenfeleiket. Ennek ellenére a szakemberek nem sok esélyt adtak nekik az évtized sztárcsapatának számító Liverpool ellenében. A wimbledoniakat irányító Bobby Gould és segítője, Don Howe terve azonban működött, és együttesük nem hagyta egy pillanatra sem megnyugodni a Liverpoolt. A Wimbledon gólját Lawrie Sanchez fejelte Dennis Wise beadásából. A kapus Dave Beasant is hozzátette a magáét a szenzációs győzelemhez, hiszen kivédte John Aldridge tizenegyesét.

A Hereford után ismét egy amatőr csapat okozott meglepetést, amikor hazai pályán 2-1-re legyőzte (Tony Rains és Matthew Hanlan góljaival) a két évvel korábbi győztes, élvonalbeli Coventry-t. Más kérdés, hogy a Sutton végzete a következő körben beteljesedett, hiszen a Norwich City 8-0-ra kiütötte.

Az élvonal második helyezettje a harmadosztály 24.-je ellen. Egyértelmű...vagy mégsem? A bajnoki címvédő Arsenal mindenesetre az izgalom legcsekélyebb jele nélkül utazott északra, ahol ráadásul az első félidő vége előtt megszerezte a vezetést is. Mi több, még a 80. percben is az Arsenal állt továbbjutásra, ám akkor jött Mickey Thomas, aki egy 25 méteres szabadrúgásból egyenlített. Két perccel később pedig jött a szuperszenzáció, amikor a 20 éves Steve Watkin belőtte a továbbjutást jelentő gólt.

Ismét a végzetes harmadik forduló, a Shrewsbury kispadján a volt evertoni Kevin Ratcliffe-fel. A szakember (egyébként minden idők legsikeresebb Everton-kapitánya...) talán maga is meglepődött, amikor Nigel Jemson duplájának köszönhetően (Niclas Alexandersson szépítése ellenére) együttese 2-1-re nyert. A harmadosztályú hazaiak a mérkőzés napján pontosan 80 hellyel (!!) voltak az Everton mögött a képzeletbeli bajnoki tabellán.

Manchester United - Exeter City: 0-0
2005, harmadik forduló
A Manchester menedzsere, Sir Alex Ferguson nyilván úgy vélte, az amatőr Exeter ellen bőven elég a tartalékokat pályára küldeni (bár Phil Neville, Cristiano Ronaldo, Paul Scholes és Alan Smith még így is játszott), hadd focizzanak egy jót ők is. Tévedett. A kiscsapat ugyanis hősiesen küzdve kiharcolt egy döntetlent, aminek egyenes következménye lett az anyagi mennyországot jelentő hazai újrajátszás. Mi több, az Exeter akár még tovább is juthatott volna a címvédő ellen, ha (az egyébként United-rajongó) Dean Moxey kihasználja helyzetét...

Elérkeztünk az idei sorozathoz, amiről nyilván még minden érdeklődőben élénken élnek az emlékek. Aki nem látta volna: a mérkőzésen Dirk Kuyt révén a házigazda szerzett vezetést a Ferenczi Istvánt is soraiban tudó másodosztályú Barnsley ellen és sokáig úgy tűnt, a Liverpool viszonylag simán továbbjut, hiszen leginkább csak a kölcsönbe érkezett és a mérkőzésen debütáló Luke Steele védései tartották a mérkőzésben a vendégeket. Jött azonban Stephen Foster és egyenlített, majd a ráadás perceiben Brian Howard a továbbjutást jelentő győzelmet is megszerezte...

...hogy aztán a következő fordulóban már odahaza fogadhassák a Chelsea-t. A mérkőzés egyetlen gólját Kayode Odejayi szerezte, aki ezzel rögtön meg is duplázta szezonbeli találatai számát. A nigériai csatárt tavaly májusban vette a másodosztályú klub a Cheltenham csapatától mindössze 200 ezer fontért (70 millió forintért).