Gottfried Wagner már a könyv első oldalán világossá teszi, hogy nem áll szándékában csatlakozni a zeneszerző születésének bicentenáriumát hangosan ünneplő tömegekhez. Szerinte ugyanis a gondolkodásmód, amely meghatározta Richard Wagner életét, írásait és operáit, a fajgyűlöleten, a nők és az élet semmibevételén, valamint önmaga istenítésén alapult, a komponista gondolatai és viselkedése éles ellentétben állt mindazzal, amelyen egy szolidáris, humánus társadalom alapul. Mindezek révén Richard Wagner példaképe lett azoknak, akik egészségtelen útra terelték Németországot és Európát.

Gottfried Wagner - a bayreuthi fesztivált évtizedeken át vezető Wolfgang Wagner fia - évek óta fekete báránynak számít a Wagner-klánban. Az 1990-es években Aki nem üvölt a farkasokkal címmel napvilágot látott önéletrajzi kötetében felrótta családjának, hogy elbagatellizálta náci kötődését. Legújabb, Du sollst keine anderen Götter haben neben mir. Richard Wagner - Ein Minenfeld (Mellettem nem lehetnek más isteneid. Richard Wagner - Egy aknamező) című könyvében ismét taglalja ezt a témát.

Az első kritikák szerint diagnózisai ezúttal mélyebben szántóak a korábbi kötetében tett megállapításainál, és nemcsak a családi történeket érintik, hanem Wagner munkásságát, a zeneszerző személyiségét is. A könyvben foglaltak alapján például Richard Wagner tékozló ember volt, aki gátlástalanul csalt ki másoktól pénzt. Mások költségein élt, így demonstrálva, hogy "mennyire isteni volt és mennyire isteniek voltak művei". Gottfried Wagner szerint dédapja folyton intrikált, és csak saját sikereit tartotta szem előtt. A nőktől teljes behódolást követelt meg.

Ahol Wagner hívei válaszokat találnak az operák cselekményében a lét legmélyebb kérdéseire, ott a dédunoka nőellenes diadalt lát. A sokat hangoztatott véleményt, miszerint lehetséges csodálni a wagneri zenét anélkül, hogy a zeneszerző munkásságának árnyoldalai is felmerülnének, Gottfried Wagner a Ring-tetralógiát példaként hozva határozottan elutasítja. "Amit a komponista 15 órában a fajgyűlöletről, a nők megsemmisítéséről és az élet semmibe vételéről kibont, azt nem teheti meg nem történtté néhány édes hang" - állítja a szerző.

Sok kutató - de zeneértők is -, jámbor színben tüntették fel Richard Wagner antiszemitizmusát és befolyását a náci ideológiára - vélekedik Gottfried Wagner. Külön kitért Christian Thielemann karmesterre, aki néhány hónapja maga is megjelentetett egy könyvet a zeneszerzőről. Gottfried Wagner szerint a változatos bayreuthi konferenciák és kiállítások nem voltak objektívek, a német Wagner-kutatók hozzáállását túlnyomórészt pedig közöny és az indulatok csillapítására való törekvés jellemzi, a konfrontálódást angolszász és amerikai tudósok vállalták fel.

Családjáról Gottfried Wagner azt írta, hogy Richard Wagner felesége, Cosima - Liszt Ferenc lánya - politikájával a megsemmisítés, az eltussolás és a dolgok megszépítésének máig tartó családi hagyományát alapozta meg. A klánnak náci uralomhoz fűződő kapcsolatát és a korszakban betöltött szerepét az író szerint még mindig nem tárták fel pontosan a kutatások, 1945 után Bayreuthban nem volt új kezdet. Utóbbival összefüggésben Gottfried Wagner apjáról is ír. A szerző úgy véli, hogy a fesztivál jelenleg reménytelen állapotban van.