eur:
394.06
usd:
365.67
bux:
65384.6
2024. március 29. péntek Auguszta

Csík János: A feldolgozások révén a népzene virágait mutatjuk meg

Az ember munkája iránti szeretetet tartja a legnagyobb inspiráló erőnek Csík János előadóművész, a Csík zenekar vezetője, akit március 15. alkalmából a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntettek ki kimagasló színvonalú munkájáért.

Mikor kezdett el zenélni?

Még gyerektáncosként találkoztam a muzsikával és a tánccal. Én kecskeméti vagyok, akkor még nem voltak ott ilyen zenekarok. Úgyhogy kitaláltuk, hogy mi lenne, ha mi nemcsak táncolnánk a zenére, hanem megpróbálnánk azt megszólaltatni a Sebő együttes bakelit lemezét hallgatva. Korábban édesapám igyekezett a zene felé irányítani, az ő szorgalmazására jártam zeneiskolába. De Amikor meghalt, akkor elmaradt ez a dolog. Az ember jobban szeretett focizni vagy bármerre menni, de a lényeg az, hogy a gyereknéptánccsoportba olyan fajta indíttatás jött, ami kíváncsivá tett, és mindjárt rá is tudtam beszélni anyámat, aki egy ötszáz forintos eperfa kínai hegedűt kerítsen. Egyre nagyobb örömet adott, és nagyon sok jó mulatságon, tanuláson vitt keresztül egészen odáig, hogy már Békéscsabára elkerültem, az akkori Békés bandába, ami elég neves volt akkor a táncház-mozgalomban. Ott már főállásban dolgozhatott az ember, és utána Kunos Tamás kecskeméti néptáncos barátommal visszaköltöztem Kecskemétre, és megalakítottuk a Csík zenekart.

Az volt a cél, hogy minél többet próbáljunk az autentikus értékekből a régi felvételek és gyűjtések alapján az öregektől tanulni. Nemcsak a táncegyüttesek kísérete került így sorra, hanem a táncházak is. És aztán ahogy a táncegyütteseknek a műsorába kellett zenekari számokat betenni, úgy mi is készítettünk zenekari számok is, amik egyre nagyobb sikert arattak. Ez aztán odáig erősödött, hogy saját koncertműsor is lett belőle. Ez a több mint húsz év nagyon sok személyi változáson, tanulságon, gyönyörű pillanaton, a fél világ megismerésén keresztül vezetett minket.

A legtöbb zenekar általában szívesen nyúl mezőségi, csángó és hasonló népzenéhez, a Csík zenekar viszont szívesen játszik a mai Magyarország területéről is népdalokat. Tulajdonképpen evidensnek is tűnhet, hogy itt dolgoznak. Miért tartották fontosnak azt, hogy a mai Magyarország területéről is merítsenek és játszanak zenéket?

Az egész magyar nyelvterület olyan színes és olyan sok-sok muzsika van, hogy egy ember élete nem elég ahhoz, hogy ezt megpróbálja földolgozni akár zenészként, akár gyűjtőként. Az biztos igaz, hogy az a fajta nyitottság és az a fajta tisztelet, ami eleve a népzene felé van, az nem arra vezetett engem sem, illetve a zenekart, hogy csak néhány, vagy csak épp az aktuális divat tájegységeket válasszuk, hanem, hogy amennyire lehet, sokat ismerjünk meg.

Érződik az embereken és a fiatalokon, hogy egyre inkább szeretnék tisztelni önmagukat, a nemzetüket, szeretnék még biztosabban tudni, hogy hova is tartoznak, nem akarnak belekeveredni a szürkeségbe, az egyformaságba. Érzik, hogy van a saját nemzetüknek is olyan szép sajátossága, amit érdemes megtanulni, megérteni, megismerni. Úgyhogy egyre több embernek van már, akinek muzsikálunk.

Említette a különböző stílusokat. Hogyan alakult ki a kapcsolata a különböző könnyűzenei együttesekkel, most elsősorban Lovasi Andrásra és Kis Tiborral közös, Kispál és a Borz, Quimby, Tankcsapda és hasonló könnyűzenei feldolgozásokra gondolok.

Ez egyfajta szerencse és kölcsönös tisztelettudás alapján született, mert prímás barátom a zenekarban, Szabó Attila, aki a könnyű műfajból jött át a népzenébe, jobban ismeri a könnyű műfajt, hiszen gitáros volt. Egerben találkozott Lovasi Andrással, aki éppen egy hegedűst keresett a lemezéhez. És persze így a könnyűműfaji kapcsolatok alapján Kiss Tiborral is találkoztunk. A magyar népzene szépsége és ereje az, ami nagyon fontos, és az, hogy azok az emberek ezt éppúgy tisztelik jó és szép zeneként, mint amit ők maguk is művelnek. Ez a fajta intelligens bölcsesség, ami bennük van, segít abban, hogy minket is tiszteljenek és mi is, hogy szeretjük az ő muzsikájukat és jónak és sajátosnak és igazán értékesnek érezzük, ezért mi is tiszteljük őket. Így adódik az, hogy kölcsönösen együtt tudunk muzsikálni.Valóban nagyon izgalmas, hogy a könnyűzene közönsége találkozik a népzenével és fordítva, de nincsen önökben egy kis rosszérzés, hogy egy szakmailag is megbecsült közel két évtizedes múlt után a könnyűzenei feldolgozások révén sikerült még szélesebb körben ismertté válniuk?

Ez nagyon ambivalens érzés, mert ki az, aki nem örül a népszerűségnek. De nem mindig boldog az ember, amikor úgymond mások cipőjébe bújva, már sikeressé tett nótákkal, amit a Kispál és a Borz vagy a Quimby megcsinált, azt újravarázsolva sikeres lesz - ez egy kicsit necces, hogy úgy mondjam. De maga Lovasi András mondta, hogy akkor jó egy feldolgozás és akkor érdemes egyáltalán belekezdeni vagy megcsinálni, ha jobb, mint az eredeti. Sok esetben ilyen visszajelzést kaptunk. Ez mindig vigaszt adott erre a dologra. A másik dolog pedig az, hogy egészséges, bölcs higgadtsággal kell ezt kezelni, és őrizni a kultúránk igazi gyöngyszemét, a magyar népzenét, és mindig megszólaltatni azt is. Ha ezek révén sokkal több embernek tudunk a népzene kicsi virágaiból megmutatni, akkor már megérte. Ez az igazi küldetés, és remélem, sokáig tudjuk még csinálni.

Az utóbbi években mintha színpadi együttessé vált volna a Csík zenekar. Az együttes csinál még ettől függetlenül táncházakat? Megőrizték a táncházas hagyományt is?

Sokat vagyunk a színpadon és igazán ritkán fordul elő, hogy táncházat muzsikálhassunk. Van is, amikor már inkább egy másik zenekart hívunk a koncert után, hogy szóljon a táncház, mert mi magunk is egy kicsit fáradtak vagyunk, vagy sokszor néha a közönség nem biztos, hogy azt várja el, hogy akinek épp az előbb boldogan tapsolt a színpadon vagy épp könnyes szeme lett egy adott nótától, hogy most ő muzsikáljon ott neki egy ugróst. Lehet, hogy a közönségnek így is nagyon megfelel, és ezt azért igyekszünk megtartani, de az is igaz, hogy mi magunk is tudunk táncházat muzsikálni. Nem felejtettük el ezt, és nem is akarjuk elfelejteni. Remélem, hogy nem úgy fognak majd minket kezelni, hogy "na, ők már nem is muzsikálnak táncházat".

Huszonkét év után mi inspirál még egy népzenei együttest új anyagok készítésére, hiszen hagyományos értelemben vett új népzene nem születik. Mi az az új, amit egy népzenei együttes keres?

Rettentő sok muzsika születik nap mint nap, és tényleg az emberek válogathatnak. Iszonyú zenei dömping van, de mégis az inspirálja leginkább az embert, hogy szeretik. Szeretik, amit csinál, és egyfajta elvárással vannak felé. Várják, hogy még zenéljen. Ez egyfajta furcsa teher és izgatottság is, mert az ember nagyon aggódik azért, hogy nehogy csalódást okozzon. Úgy vagyok vele, hogy már nem is az a fontos, hogy rettentő újat hozzunk, hanem inkább az, hogy meg tudjuk őrizni azt a fajta szeretetet a közönség részéről, amit eddig elnyertünk, és azok a számok, amiket újonnan készítünk, szeretném, hogy minél több oldalon tudja őket megérinteni.

A várhatóan ősszel megjelenő zeneanyagunkon például Juhász Gyula-versek fognak egy zeneszámban szólni, ami alatt persze autentikus erdélyi, nagysajói muzsika szól. Tehát egy ilyen fajta megérintést is próbálkozunk. Tervezünk egy nagyobb, bécsi színpadi produkcióval, ahol egy klasszikus zenekarral közösen készítenénk egy felvételt. Már az alapdallamokat le is adtam a Dresh Quartett cimbalmosának, Lukács Miklósnak.

Hanganyag: Oláh András

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk

Teljes a patthelyzet a bécsi repülőtéren

Hiába a 36 órás sztrájk, megszakadtak a tárgyalások a szakszervezetek és az Austrian Airlines osztrák légitársaság között. A dolgozók a Lufthansa leányvállalatánál ugyanolyan béreket követelnek, mint az anyacégnél, ahol egyébként a közelmúltban zárult egy sikeres munkabeszüntetés.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.04.02. kedd, 18:00
Káel Csaba
a MÜPA vezérigazgatója, filmügyi kormánybiztos
Durvul a nyilatkozatháború a moszkvai merénylet körül, újfajta bombát vethetett be Oroszország – Háborús híreink csütörtökön

Durvul a nyilatkozatháború a moszkvai merénylet körül, újfajta bombát vethetett be Oroszország – Háborús híreink csütörtökön

Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője azt mondta, az Iszlám Államnak nem voltak meg a képességei egy a krasznogarszkihoz hasonló terrortámadás kivitelezésére, és Ukrajnára és a Nyugatra igyekezett terelni a gyanút. Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés feje úgy nyilatkozott, Oroszországnak legkésőbb február közepe óta tudomása volt a készülő támadásról, ennek ellenére nem tettek semmit. A harkivi rendőrség vezetője szerint Oroszország egy új típusú irányított bombát vethetett be a városban szerdán, az UMPB D-30-at.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×