- Miben más a testvérek egymáshoz fűződő viszonya a balettban a regényhez képest?
- Nem feledhetjük el, hogy a regényben - természetesen - szavakon keresztül kommunikálnak a szereplők, és így a beszéd az a jelnyelv, amely lehetségessé teszi számukra, hogy az viszonyaikat meghatározzák, felépítsék. Az én balettemben a testbeszéd a kifejezés eszköze. Ez egy teljesen más világ, és a kommunikációnak egy egészen más szintje. Ezért nem mondhatjuk azt, hogy ezek a karakterek Dosztojevszkij regényének szereplői. Persze összeköttetésben állnak velük, de valójában függetlenné is váltak, megvan a saját érzelmi töltetük.
- Miben tér el budapesti előadás más, korábbi előadásokhoz képest, és mennyire elégedett a budapesti produkcióval?
- Semmilyen változtatást nem végeztem a baletten, kimondottan az volt a célom, hogy a magyar művészek az eredeti művet valósítsák meg a színpadon. Ez a harmadik alkalom, hogy bemutatják a darabot. A budapesti bemutató előtt még Németországban állították színpadra azt követően, hogy a társulatommal elkészítettük a koreográfiát. Azt kell mondanom azonban, hogy ez az előadás is különbözik mindkét korábbi színpadra állítástól, mivel a táncművész, miközben eltáncolja a művet, beleépíti saját személyiségét, temperamentumát, érzelmi és táncművészeti tapasztalatait is abba a karakterbe, akit előad. Így egy új előadás jön létre. Remélem, ez egy olyan produkció lesz, amely nagyon nagy érzelmi töltettel rendelkezik, és ablakot nyit majd a közönség számára a 21. századi kortárs balettművészet felé. Olyan, ahol mélységesen érzelemteli módon, nagyon aktuális és filozofikus kérdésekről lesz szó.
- Mennyiben változott meg a Karamazov testvérek koreográfiájának jelentéstartalma az bemutató óta eltelt, több mint 20 évben?
- Amikor színpadra állítottam a balettet, közvetlenül a peresztrojka utáni első években, akkoriban a témája nagyon húsbavágó, nagyon élő volt. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a darab egyáltalán nem veszített az aktualitásából, sőt, mintha újabb jelentésrétegek kerülnének közelebb a felszínhez. Ilyen lehet a szerelem, a gyűlölet és a szabadság iránti vágy. Úgy foglalhatnám össze, hogy ami akkoriban fájó és aktuális volt, az egy picit, mintha háttérbe szorult volna, és felszínre tört az, ami örök. Ahogy figyeltem a próbákat, úgy látom, a darabból csupa olyan dolog jön le a nézőtérre, ami a múltban, a jelenben és a jövőben egyformán foglalkoztatja az embereket.
Hanganyag: Oláh András