A pénteki ülésnap nagy részén is főként csak kétoldalú alkudozások folytak. Ennek keretében David Cameron három ízben is tárgyalt Beata Szydlo lengyel kormányfővel, többször találkozott a visegrádi országok egyeztetett álláspontját képviselő Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnökkel, és kétoldalú megbeszélést folytatott Orbán Viktorral is. A mindebből leszűrt tanulságok alapján került az este 9 órakor kezdődött munkavacsora asztalára az a több mint 20 oldalas konszolidált szövegtervezet, ami végül elnyerte valamennyi résztvevő egyetértését - írja a BruxInfo.

A végső megállapodás értelemszerűen egyfajta választ kínált valamennyi, a megelőző napokban (nem kis részt hetekben) legtöbb vitát kiváltó vonatkozásokra. A főként kelet- (és részben dél-európai, így mindenekelőtt portugál) részről legnagyobb érdeklődéssel kísért munkavállalási (szociális ellátási) dosszié végül több tekintetben is az előzetes várakozásokat igazolta.

Eldőlt, hogy a szociális ellátó rendszerekhez való hozzáférést korlátozni képes "vészfék-rendszert" a megállapodás és a vonatkozó másodlagos jogszabályok hatályba lépése után hét éven át vetheti be a brit kormány, és ilyenkor minden esetben maximálisan négy évig tarthat fenn korlátozást. (Cameron péntek esti brüsszeli sajtóértekezletén erre hivatkozva hangsúlyozta, hogy ilyen alapon London voltaképpen még a hetedik - 2024-es - évben is kezdeményezhet korlátozást, ami tehát akkor 2028-ig is eltarthat.)

Fontos jellemzője ugyanakkor az elfogadott intézkedésnek, hogy a vészfék meghúzását követő négy év során nem egyenlő a korlátozás mértéke, hanem az évek haladtával - elvben azzal arányosan, ahogy a külföldi munkavállaló befizetése a brit költségvetésbe növekszik - a hozzáférésre való jogosultság is egyre szélesebb lesz.

A vészfék alkalmazásának igényét amúgy Londonnak megfelelő indoklással a Bizottság felé kell jeleznie, amely ez alapján felkéri az EU-tanácsát (a tagállamokat), hogy minősített többséggel fejezzék ki egyetértésüket, ha az indoklást elegendőnek tartják.

A talán legtöbb vitát kiváltó családi pótlék indexálása kapcsán a végső verzió az újonnan munkát vállalók esetében azonnali hatállyal, a már korábban érkezett EU-munkavállalók családjánál 2020-tól helyezi kilátásba az új számítási módszer alkalmazását. (Hosszas vitatéma volt a majdani indexálás lehetséges alapja. A nyilatkozat ennek kapcsán végül úgy fogalmaz, hogy egyaránt figyelembe fogják venni a munkavállaló származási országában kifizetett családi pótlék - euróban kifizetett - nominál értékét, valamint ennek vásárlóértékét is.)

A kelet-európai országok részéről tett fontos engedményként eldőlt az is, hogy a családi pótlék indexálásának a gyakorlata a brit megállapodás érvényessé válása után elviekben valamennyi tagállam számára hozzáférhető és alkalmazható intézkedéssé válik.

Cameron utóbb nagy jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a Nyilatkozat külön kitér a brit földön élő EU-polgárok nem EU-állampolgárságú házastársának jövőbeni hatósági megítélésére. Eszerint ilyen esetben a befogadó ország idegenrendészeti hatósága a harmadik országokból érkező személyeknél alkalmazott rend szerint járhat el, (Cameron szerint ezt jelenleg tiltja az az alapelv, hogy EU-polgár házastársa automatikusan szintén EU-polgárnak minősül. Mindez brit érvelés szerint rengeteg névházasság kötését eredményezte a brit földön megjelenő uniós bevándorlók körében.)

Brit részről kezdettől fogva különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy kellő hangsúllyal demonstrálhassák: az alapszerződés azon kitétele, amelyik "a népek egyre szorosabb unióját" tekinti követendő célnak - és ami Cameron szavai szerint voltaképpen egyenlő egy majdani politikai unió megcélozásával - nem vonatkozik Nagy-Britanniára is. Az elfogadott szöveg végül megfelelt ennek az elvárásnak, mivel egyértelműen leszögezi, hogy egy jövőben esedékes szerződésmódosítás révén "világossá teszik, hogy az egyre szorosabb unióra való utalás nem vonatkozik az Egyesült Királyságra".

Az "egyre szorosabb uniós" kitételt nagyon is magukénak tekintő tagországok nyomására ugyanakkor megerősítésre került az is, hogy az EU szerződései e módosítás után is lehetővé teszik "az integráció mélyítését azon tagországok között, amelyek osztoznak ennek jövőképében".

Kezdettől fogva további fontos brit követelés volt a nemzeti parlamentek szuverenitásának erősítése. A már korábbról ismert "piros lap"-rendszer érdemi módosítás nélkül véglegesült, leszögezve, hogy amennyiben valamely EU jogalkotási kezdeményezésre válaszul a nemzeti parlamentekhez delegált szavazói súly (EU-szintű) 55 százaléka 12 héten belül - a szubszidiaritás elvének megsértésére hivatkozva - kezdeményezi a jogalkotás megállítását, úgy az EU-tanács soros elnöksége köteles átfogó konzultációt kezdeni. A Tanács leállíthatja a jogalkotás folyamatát, feltéve, hogy a tervezetben nem kerül sor olyan módosításra, amelyik figyelembe veszi az EU 55 százalékos nemzeti parlamenti súly által jelzett kifogásokat.

Különösen francia részről folytattak hosszú időn át kiélezett vitát a britekkel az eurózóna döntéseire történő nem eurózónás ráhatás lehetséges mibenlétéről. A vita csütörtökön még egyebek között akörül folyt, vajon egyetlen nem eurótag is elindíthat-e konzultációs mechanizmust egy eurózónás döntés (vagy jogalkotási aktus) kapcsán, vagy ehhez az EU28-ak minősített többsége szükséges. Cameron végül elérte azt, hogy a szöveg hangsúlyozottan deklarálja, hogy egyetlen ország is kezdeményezhet ilyen folyamatot, de hasonlóképpen megjelent a vonatkozó résznél az a szintén hangsúlyos francia igény is, hogy külön rögzítették: az ilyen folyamat "nem teremthet olyan helyzetet, ami vétójoghoz juttatná a (kezdeményező) tagországot" (az eurózóna döntését illetően). Része viszont a konzultációs folyamatnak a felvetés Európai Tanács elé vitelének lehetősége is,

Végül Cameron számára kezdettől fogva alapvető igénynek számított, hogy az EU-brit megállapodás legfontosabb részeit ültessék át az alapszerződés(ek)be is. Ez végül teljesült annyiban, hogy a Nyilatkozat két kitétele - az egyre szorosabb unióból való kimaradás, illetve az eurózóna döntéseire válaszul hozható korrekciós lépések joga - átkerülhet majd az alapszerződésbe annak egy jövőbeni esetleges (például tagfelvételi) módosításakor.

A pénteki Európai Tanács Nyilatkozat elfogadása elviekben lezárta vitát Nagy-Britannia és a többi tagország között az alapelvek tekintetében. Az ezt követő folyamat szerint most előbb a brit kormánynak (parlamentnek, illetve a népszavazáson a brit népnek) kell kifejezésre juttatnia, hogy az ország továbbra is EU-tag kíván-e maradni. Ha ez megtörténik, a Nyilatktozat értelmében csak ekkortól válik ténylegesen hatályossá mindaz, amiben most megállapodtak, majd ezt követően veszi kezdetét a végrehajtáshoz szükséges másodlagos jogszabályok megalkotása. Ez utóbbiak menetében ugyanakkor már az Európai Parlament is társjogalkotói jogosítványokkal vehet majd részt.