A Juncker elnök által a lengyel kormány egyes intézkedéseiről kezdeményezett orientációs vita még nem jelenti az első lépést a jogállamisági keret alkalmazásában - erősítette meg újságírói kérdésre hétfőn Margarítisz Szkínasz, az Európai Bizottság szóvivője.

A szóvivő hozzátette, hogy a biztosi testület idei első hivatalos ülésén, január 13-án csak az első vitára kerül sor a konzervatív varsói kormány vitatott intézkedéseiről, és arról, hogy ezek milyen választ igényelnek Brüsszel részéről. "Ennél többet a jelenlegi szakaszban nem lehet mondani" - fűzte hozzá Szkínasz, aki jelezte, hogy Varsóból eddig nem érkezett válasz Frans Timmermans, első bizottsági alelnök két adminisztratív levelére.

A jogállamiság tiszteletben tartásáért is felelős első alelnök december 21-én kelt levelében az alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása apropóján kért tájékoztatást a varsói kormánytól. Timmermans arra szólította fel a lengyel kormányt, hogy mindaddig ne fogadja el véglegesen, de legalábbis ne léptesse hatályba a vitatott jogszabályt, amíg minden kétséget kizáróan nem sikerül tisztázni a törvénymódosításoknak az alkotmánybíróság függetlenségére és működésére gyakorolt hatását. Kérése azonban süket fülekre talált: a lengyel államfő még december végén aláírta az új törvényt.

"A rendelkezésünkre álló információk alapján a módosítás az alkotmánybíróság működését és a bírák függetlenségét egyaránt érinti" - szögezte le a levélben a Bizottság első alelnöke. Timmermans hangsúlyozta, hogy a testület nagy jelentőséget tulajdonít az olyan vészhelyzetek megelőzésének, amelyeknél egy tagállamban megkérdőjeleződhet a jogállamiság, "például úgy, hogy alááshatják az alkotmánybíróság integritását, stabilitását és normális működését".

Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter a varsói kormány nevében az Európa Tanács alkotmányjogi testületéhez, a Velencei Bizottsághoz fordult, hogy az véleményezze az alkotmánybíróságról szóló törvény két módosítását, amiket december 15-én fogadott el gyorsított eljárással a szejm.

A második levelet december 30-án küldték Varsóba rögtön azután, hogy a konzervatív többségű (Jog és Igazságosság Párt) alsóház, a szejm gyorsított eljárásban módosította a médiatörvényt, egy független testület helyett a pénzügyminiszter hatáskörébe utalva a közmédia vezetőinek kinevezését. A közszolgálati televíziók vezetői tiltakozásul lemondtak.

Az ügyben Vera Jourová, igazságügyekért és Günther Oettinger médiáért (is) felelős biztosok is megszólaltak. Utóbbi a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) hétvégi számában megjelent interjúban úgy vélte, "számos érv is a jogállamisági mechanizmus beélesítése és Varsó megfigyelés alá helyezése mellett szól". Úgy vélte, hogy a Bizottság január 13-i ülésén fontolóra fogja venni egy ilyen lépés kezdeményezését.

A Bildnek nyilatkozva a lengyel külügyminiszter azt válaszolta, hogy "csak ki akarják gyógyítani az országot néhány nyavalyából. "Az előző kormány egy baloldali koncepciót valósított meg" - közölte Witold Waszczykowski.

A jogállamisági keret és annak három szakasza (Háttér)

A szórványos intézményi és tagállami igényekre reagálva az Európai Bizottság 2014. márciusi közleményében egy olyan új mechanizmust fogadott el, ami szándékai szerint alkalmas lehet a jogállamiságot az uniós tagállamokban érő kihívások hatékonyabb kezelésére.

Az új "jogállamisági keret" Brüsszel szándékai szerint kitöltené azt az űrt, ami az uniós jogszabályok megsértésekor indított kötelezettségszegési eljárások és a brüsszeli zsargonban "nukleáris opciónak" is nevezett, végső esetben a tagállam szavazati jogának felfüggesztését is lehetővé tévő EU-szerződés 7-ik cikke szerinti eljárás közötti mezőben húzódik.

Az új mechanizmust ennek megfelelően csak akkor hívnák segítségül, ha a jogállamiságot (a tagállami intézmények stabil és normális működését veszélybe sodró) rendszerszintű fenyegetések érik, nem pedig olyan különálló esetekben, amikor egyik vagy másik alapjog sérül a tagállamokban. (Ilyen esetekben továbbra is az eddig is bevált kötelezettségszegési eljárás állna rendelkezésre akkor, ha konkrét uniós jogszabály megsértése merül fel).

Az új eszköz lehetőséget adna az Európai Bizottságnak arra, hogy még korai szakaszban beavatkozzon, amikor egy tagállamban komoly rendszerszintű problémák jelentkeznek, és intenzív párbeszéddel győzze meg és térítse helyes útra az érintett országot. Ha a párbeszéd mégsem vezetne eredményre, az EU-alapszerződés 7-ik cikke szerinti eljárás még mindig kéznél lenne a kihívás kezelésére.

"Az Európai Unió az elmúlt években szembekerült ilyen szituációkkal. És valahányszor az egyik tagállamunkban fenyegetés vagy potenciális fenyegetés érte a jogállamot, minden intézmény a Bizottsághoz fordult, hogy lépjen. A Bizottság volt a szemükben az az intézmény, amely képes jogi, objektív és politikamentes megközelítést alkalmazni a politikai meggyőzés és a szerződés jogi eszközeinek a felhasználásával. A most bemutatott új keret ezt a tapasztalatot konszolidálja" - jelentette ki 2014 márciusában José Manuel Barroso, az Európai Bizottság akkori elnöke.

Viviane Reding igazságügyi biztos az alkotmánybíróság hatásköreinek aláásására irányuló kísérletet és az igazságszolgáltatás függetlenségének veszélybe sodrását nevezte olyan eseményeknek, amelyek kimerítik a jogállamiság rendszerszintű fenyegetésének fogalmát. Hozzátette, hogy az előbbire volt példa Romániában, az utóbbira pedig Magyarországon.

Reding akkor hangsúlyozta, hogy a Bizottságnak megfelelő mechanizmus híján élénk fantáziával kellett rendelkeznie az elmúlt évek jogállami válságainak a kezelése során. Hozzátette, hogy a következő testületnek hasonló kihívások esetén már nem kell majd improvizálnia, és gyorsabban tud majd közbeavatkozni.

A jogállami mechanizmus alkalmazásához Brüsszel álláspontja szerint (ezt osztja a Juncker-bizottság is) nincs szükség az érvényes EU-szerződés módosítására, és a Bizottság nem vindikál a maga számára új hatásköröket, ehelyett átláthatóvá teszi, hogyan gyakorolja szerepét a jelenlegi szerződés keretei között. Ezt az értelmezést azonban nem osztja szükségszerűen mindenki (erről lásd alább).

Az új jogállamisági keret célja tehát az, hogy a gyanúba kerülő tagállammal együttműködve találjanak megoldást olyan potenciális jogállami problémákra, amelyek elmérgesedhetnek és a 7-ik cikk szerinti eljárás elindítását vonhatják maguk után. Reding akkori alelnök szerint nem másról van szó, mint arról, hogy egy "7-ik cikket megelőző eljárás" venné kezdetét, ha egyértelmű jeleit látnák annak, hogy a jogállamiság rendszerszintű fenyegetésnek van kitéve.

Ha ez lenne a helyzet, akkor egy háromlépcsős eljárás venné kezdetét.

Első lépcsőben az Európai Bizottság széles körű tájékozódás után felmérné, hogy valóban rendszerszintű kockázatok érik-e egy tagállamban a jogállamiságot. Ha erre a következtetésre jut, akkor párbeszédet fog kezdeményezni az érintett tagországgal egy "jogállamisági vélemény" kiküldésével, ami egy figyelmeztetéssel ér fel a tagállam felé. A figyelmeztetés címzettjének lehetősége lesz kimerítő választ adni a véleményre.

A Bizottság második körben, ha csak időközben a problémát kielégítően nem orvosolták, "egy jogállamisági ajánlással" fordul a tagállamhoz. Ebben felszólítja a kormányt, hogy meghatározott időn belül orvosolja a problémákat és tájékoztassa a Bizottságot a konkrét lépésekről. A Bizottság nyilvánosságra is hozza majd az ajánlást.

A testület a harmadik szakaszban nyomon fogja követni, hogy a tagállam megfelelt-e az ajánlásnak. Ha az előírt határidőn belül nem találja kielégítőnek a választ, a Bizottság segítségül hívhatja az EU-szerződés 7-ik cikkében rögzített mechanizmusok valamelyikét. Az ugyanakkor nem egyértelmű, hogy ez a 7-es cikk első paragrafusa lenne-e, ami még nem fenyeget szankciókkal, csak az alapvető jogok súlyos és folytatólagos megsértésének a veszélyét állapítja meg, vagy az ezen továbblépő második paragrafus.

Barroso és Reding is hangsúlyozták, hogy az új keret egyik kőbe vésett alapelve a tagállamok közötti egyenlőség elve, ami azt jelenti, hogy a mechanizmust ugyanúgy alkalmaznák mindenkire, függetlenül attól, hogy kicsi vagy nagy, régi vagy új, északi vagy déli országról van szó.