Hirohito uralkodói korszakát halála után Sóvának nevezték el, ő uralkodott a japán császárok közül a legtovább. 14 évszázadra visszanyúló hagyomány szerint a "császári udvari ügynökség" az uralkodók halála után többkötetes krónikában, évkönyvekben örökíti meg történetüket. Ennek összeállítása olykor több évtizedet vesz igénybe: Hirohito esetében 25 évig tartott, nagyapja, a Meidzsi-korszak uralkodójánál több mint 50 évig, apja, a Taisó uralkodó történetét (1912-1926) pedig csak 2002-ben jelentették meg.

A liberális Mainicsi Simbun japán lap szerkesztőségi cikkében azt írta, hogy Hirohito krónikája aligha tartalmaz bármit is, ami "alapvetően módosítaná eddigi történelmi tudásunkat".

"Továbbra is megválaszolatlan a kérdés, miért nem lehetett elkerülni azt a katasztrofális háborút?" - írta a lap.

A konzervatív Jomiuri Simbun bírálta, hogy a krónikából kihagyták Hirohito szavait az 1853 óta a különböző háborúkban elesettek tiszteletére emelt Jaszukuni-szentélyről. Ehelyett a Nikkei című lap 2006-os, szenzációt keltő publikációját idézték: a japán újság megszerezte a császári udvari ügynökség egyik volt vezetőjének emlékiratát, amely szerint Hirohito 1988-ban nemtetszését fejezte ki afelett, hogy a szentélyben vezető japán háborús bűnösök emlékét is megörökítik. Hirohito nyolcszor látogatott el a Jaszukuni-szentélybe a II. világháború után, 1945 és 1975 között.

A dokumentumok szerint az uralkodó ellenezte a hadsereg Kína elleni 1937-es offenzíváját annak ellenére, hogy a katonai vezetők gyors győzelmet ígértek. A háború idején Hirohito ellentmondásos nyilatkozatokat tett: Nanking japán bevételét elragadtatással fogadta, ugyanakkor a város és Kuangtung bombázásáról értesülve "szerencsétlenségnek" nevezte a háborút.

A történészek véleménye megoszlik Hirohitónak a japán-kínai háborúban játszott szerepét illetően. Egyik részük a hadsereg tehetetlen bábjának látja az uralkodót, míg mások szerint Kína nagy területeinek inváziója és megszállása nem lett volna lehetséges az uralkodó legalábbis hallgatólagos beleegyezése nélkül.

Ami a II. világháborút illeti, a császár a dokumentumok szerint többször óvott a konfliktus veszélyétől, és az amerikai hadiflotta 1941. decemberi Pearl Harbor-i megtámadásának előkészületei során aggodalmának adott hangot egy "elsietett háború kockázata" miatt.

Hirohito elsőként értesült arról, hogy az amerikaiak 1945. augusztus 6-án atombombát dobtak Hirosimára. A krónika szerint a császár augusztus 8-án kijelentette, hogy "lehetetlenné vált folytatni a háborút" és reményét fejezte ki, hogy azt "a lehető leggyorsabban befejezik". Az Egyesült Államok másnap újabb atombombát dobott le, ezúttal Nagaszakira, és Hirohito augusztus 15-én bejelentette Japán kapitulációját.

A kapituláció után az amerikai megszállók mindent megtettek annak érdekében, hogy Hirohito a trónján maradjon. A japán háborús bűnösök tokiói perében sem emeltek vádat ellene, mert azt akarták, hogy a császár Japán újjáépítésének jelképe legyen. Le kellett azonban mondania isteni státusáról és 1989-ben bekövetkezett haláláig meg kellett elégednie azzal a szereppel, hogy a nemzet egységét testesíti meg.

Hirohito uralkodása krónikájának kiadása vezető hír volt a japán sajtóban. A császár krónikájának viszonylag gyors kiadását a japán média és a tudomány is sikernek értékelte. Azt is méltányolták, hogy egy japán uralkodó története először íródott modern japán nyelven a nehezen érthető archaikus japán helyett.

A Nikkei című lap értékelése szerint Hirohito "a japán történelem egy különösen viharos időszakának elsőrendű tanúja" és a "korszakot kutató történészek már túlléptek azon a felfogáson, hogy a császári családot tabunak tekintsék". De nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a krónika nem teljes dokumentációja Hirohito uralkodásának, és tudni kell olvasni a császári udvari ügynökség szándékaiban - figyelmeztetett a lap.

A 24 évig tartó projekt költsége hivatalosan 200 millió jen (453 millió forint) volt, nem számítva azt, amibe az átlagosan 26 tagú személyzet foglalkoztatása jelentett.