Az ékszerviselet gyakorlatilag egységes volt a Római Birodalom teljes területén. Kimutatott tény, hogy bizonyos ékszertípusok az egykori Római Birodalom legtávolabbi szegletében is előkerülhetnek. Ennek nagyon sok oka van. Egyrészt az ékszerkereskedők feltűnés nélkül tudtak utazni, hiszen elrejthették poggyászukban az apró tárgyakat, így viszonylag nagy területeket be tudtak járni. Másrészt a csapatok, a szolgálatot teljesítő katonák családtagjainak mozgásával szintén eljutottak az ékszerek a birodalom legtávolabbi pontjaira - magyarázta az MTI-Pressnek nyilatkozva Borhy László, az ELTE Ókori Régészeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.

Az ékszerek értéket az ókorban, ahogy napjainkban is, elsősorban a felhasznált fémek és drágakövek határozták meg. Érdekes módon kisebb értéket képviselt az elkészítésükre fordított munka. A római kori ékszereket taglalva a professzor felhívta a figyelmet arra, hogy el kell különíteni a közvetlenül a testen viselteket azoktól, amelyeket a ruhák vagy a drapériák összetűzésére szolgáltak, illetve a hajat ékesítették.

A Római Birodalomban ötvösművészei többféle eljárást alkalmaztak: az arany ékszereket lemezből kalapálták vagy öntött eljárással készítették, de ezek a technikákat vették igénybe az ezüst és a bronz megmunkálása során is. A díszítésére olyan eljárások születtek, amelyek kivitelezésével az ötvösök mindmáig sincsenek teljesen tisztában. Ilyen volt a granuláció, amely apró gömböcskék felforrasztását jelentette az arany ékszerek felületére.

Kinyújtott fémszálból, drótból is forrasztottak motívumokat, de alkalmaztak áttöréses és véséses technikát is - az utóbbi érdekes fény-árnyék hatást eredményezett az ékszerek felületén. Díszítésre használtak üveget, üvegpasztát, drágaköveket és ásványokat egyaránt. Ezek közé tartozott az ókorban a gagát, a "fekete borostyán", egy viszonylag ritka széntartalmú ásványi anyag.

Rózsatövis és varázstáblácska

Az ékszereket nagyon érdekes motívumokkal díszítették. Az ékköveken megtalálhatók a római mitológia alakjai, az uralkodók képmásai, de barátságra, hűségre utaló szimbólumok, állatalakok és vadászjelenetek is láthatók rajtuk. A vésett ékkövekből nagyon sokat megtudhatunk a római kultúráról - emelte ki Borhy László.

A gyűrű, függő ékkövébe vésett császárportré alapján például megmondható, hogy mikor készült az adott darab, de az ékszer alakjából is megállapítható annak születése ideje. A korabeli ábrázolások tanúsága szerint a gyűrűket nem feltétlenül az ujjon viselték: a pecsételésre alkalmazott köves gyűrűket sokszor nyakba akasztva hordták vagy egy szekrénykében tárolták. Előfordult, hogy a gyűrűt a mutatóujj első ujjpercén viselték.

A testékszerek közül van néhány olyan, amely mind a mai napig használatos, és a teljes római kort felöleli. Ilyen például a gyűrű, amely a köztársaságkortól a császárkor végéig kíséri a római kultúrát. Vagy a nyaklánc, amely szintén megtalálható a birodalom teljes területén. Érdekes módon a fülbevaló viszonylag későn terjed el a birodalomban, ahol a Kr.u. I-II. században még hellenisztikus vagy keleties ízlésvilágú ékszernek tartották. A korabeli szerzők bizony megmosolyogták a fülbevaló használatát, ez nagyjából a II. század végén változott meg.

Mint a tudós kifejtette, férfiak és nők egyaránt viseltek ékszereket, de azért meg lehet különböztetni a nemeket. A férfiak nem díszítették magukat fülbevalóval, ahogy nyaklánccal sem. Kivételt csupán a kisfiúk képeztek, akik ötéves korukig nyakukban kis zárható kapszulát hordtak, amelybe különböző dolgokat, például varázslat, átok vagy betegség ellen ható amuletteket rejthettek. Aquincumban egy ilyen kapszulából rózsatövis került elő, de találtak a régészek görög szöveges varázstáblácskát is, amely szintén bajelhárító szerepet volt hivatott betölteni. Karperecet inkább nők használtak, a női viselethez tartoztak a függők is.

A függők esetében is a motívumok legszélesebb köréről beszélhetünk. Viseltek bajelhárító szereppel felruházott, vésett ékköveket, de megemlíthetők a szerelmes versecskéket, kívánságokat tartalmazó, ékkőből készült táblácskák, amelyeket arany keretbe foglaltak és valamilyen oknál fogva nyakláncon viseltek a korabeli hölgyek. Nagyon érdekesek a fém és a gagát együttes alkalmazásával készült ékszerek. A gagát fekete színű, és kétségkívül igen látványos együttest alkot a sárgán csillogó arannyal. Aquincumban több ilyen ékszer is előkerült. Gagát és arany felhasználásával készült például az a nagyon tetszetős ékszer, amely a mitológiai Medúza-főt ábrázolja arany foglalatban - hangsúlyozta Borhy László.