Inforádió

Meghallgatom Élő adás

Arcok 1956-ból - Szántó Farkas Béla

Inforádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Az InfoRádió – együttműködésben a Nemzeti Emlékezet Bizottságával – október 26-tól, 56 napon keresztül egy-egy portréval tiszteleg a hősök és mártírok emléke előtt. Most Szántó Farkas Bélát mutatjuk be.

Életpálya

 A XVIII. kerületi Béke tér Pestszentlőrinc egyik központja, fontos közlekedési csomópont, amelyik nem csak Lőrincet köti össze a pestszentimrei vasútállomással, hanem a kerületet is Budapest belvárosával. Nem véletlen, hogy a tér fontos szerepet játszott a kerület 1956-os eseményeiben is, a november 4-én meginduló szovjet támadás után a helyi fegyveres ellenállás egyik fontos helyszíne volt. A kerület legnagyobb '56-os tragédiája is itt történt november 8-án, amikor a Fröhling-pékség előtt kenyérre várakozókat érte támadás: 16 ember vesztette életét. A szabadságharc Béke téri eseményeinek egyik irányítóját, Szántó Farkas Bélát többek között az itteni harcokban való részvétellel vádolva adta hóhérkézre a forradalmat megtorló Kádár-kormány. Szántó Farkas főhadnagy a néphadsereg hivatásos tisztjeként állt a magyar forradalom mellé, és harcolt az intervenciós csapatok ellen, így nem véletlen, hogy perében árulónak minősítették.

Szántó Farkas Béla (1929 - 1958)

katonatiszt

Sajónémetiben született 1929-ben. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után 1948-ig gazdasági cseléd volt. Ekkor jelentkezett katonának. A csapatgyakorlat és a tiszti iskola elvégzése után 1950-ben avatták tisztté. 1955-ig ütegparancsnokként szolgált, a Kossuth Tüzértiszti Iskolában pedig '56 nyarán végezte el az osztályparancsnoki tanfolyamot. Nős volt, házasságából egy gyermeke született. Családjával éppen a szabadságát töltötte Balatonkenesén, amikor kitört a forradalom.

November 1-jén szolgálatra jelentkezett a fővárosban, a Gábor Áron Tüzértiszti Iskolában. Nemzetőr jelvényt kapott, majd egykori alakulatához, a Stromfeld Aurél laktanyába vezényelték, Pestszentlőrincre. A kerületi forradalmárok ekkorra már megszerezték a laktanya fegyverzetének egy részét. A Béke térre két 85 mm-es légvédelmi ágyút telepítettek. Amikor november 4-én a szovjet intervenciós csapatok megindultak Budapest belvárosa irányába, a személyi állomány egy része – köztük Szántó Farkas Béla – elhagyta a laktanyát. A hazafelé tartó úton a Béke téren találkozott a civil nemzetőrökkel, akik a laktanyából szerzett ágyúkat próbálták tüzelőállásba állítani. Katonai tapasztalatait latba vetve segített a fegyvereseknek, majd elvállalta a Béke téri felkelők parancsnokságát is. November 4-én és 5-én harcoltak a belváros felé vonuló szovjet intervenciós csapatokkal. A túlerővel szemben fokozatosan visszahívta fegyvereseit, előbb a közeli temetőhöz, majd az iparvasúti átjáróhoz. November 8-án adta át egysége parancsnokságát Forró Andrásnak, és átment a Bokányi Dezső utcai általános iskola épületébe az ott gyülekező fegyveres felkelőkhöz, akiket részben a lőrinci téglagyár felé, részben pedig az Üllői út – Garay utca kereszteződésébe irányított. Még aznap belátta, hogy a túlerővel szembeni harcnak nincs további értelme, ezért hazaküldte a csoportot, és beszüntette a fegyveres ellenállást. A szabadságharc leverése után megtagadta a Kádár-kormány elismerését deklaráló tiszti nyilatkozat aláírását. Leszerelt, és 1958. augusztus 27-i letartóztatásáig bányászként dolgozott.

A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, valamint – a fegyveres harcban való részvétele miatt – gyilkosság vádjával állították bíróság elé. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Odler János hadbíró százados vezette tanácsa bűnösnek találta és halálra ítélte. Ügyét másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Sömjén György hadbíró őrnagy vezette különtanácsa tárgyalta. Az ítéletet jogerőre emelte, Szántó Farkas Bélát nem tartották méltónak a kegyelemre: 1958. december 29-én kivégezték.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Szántó Farkas Béla és társai HL (BKB) 0056/58

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Kenyér és tank – 1956 pestszentlőrinci és pestszentimrei eseményei. Szerk: Heilauf Zsuzsanna. Tomory Lajos Múzeum, Budapest, 2017.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Feitl István: Mikrotörténetek 1956. Pestszentlőrincről, Pestszentimréről. Budapest, 2011.

Pestszentlőrinc krónikája. Szerk.: dr. Téglás Tivadar. Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata, Budapest, 1996.

Plivelic Iván: Az én forradalmam. 1956 Budapest. Szerzői kiadás, Budapest, 2006.

Odler János pályája

Sömjén György pályája

Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Akadémiai Kiadó. Bp. 2003

Idézetek

Plivelic Iván, aki a forradalom idején sorkatonai szolgálatot teljesített a Stromfeld Aurél laktanyában így emlékezett vissza a Szántó Farkas Béla tüzér főhadnagy által irányított csoport egyik akciójára:

„Jön kintről egy ürge, mondja: az oroszok nem messze tőlünk masíroznak a Béke téren (a helyzetnek megfelelő név!), elkerülve a kontaktust velünk. Oh, a nyavalyás gyáva népség!

- Menjünk ki elébük!

- Nekünk a kaszárnyát kell védeni – gondolja egy ellenkező véleményen levő.

- Eszük ágába sincs ide jönni, nekünk kell mozogni, ha akarunk valamit – mondja egy másik.

- Menjünk már rögtön – üvölti a másodéves katona, aki tartja a blattot. Visszük természetesen az ágyúkat is, 39/41-es típusúak, 4,9 tonna súlyú, 85 mm-es löveggel, ha jól emlékszem. Bestiálisan nehezek vontatni de azért valahogy csak kijutunk (talán egy teherautó?) a Béke térre. Ide torkolódik be a Pestszentimréről jövő út és a keservesvillamos, amiről beszámoltam más helyen.” In: Plivelic Iván: Az én forradalmam. 1956 Budapest. Szerzői kiadás. Budapest, 2006. 74.

Tóth Ferenc, aki önkéntes segítőként volt jelen a Pest felől leadott ágyúlövések nyomán a pestszentlőrinci Fröhling-pékségnél bekövetkezett, legalább 16 civil halálát okozó robbanásnál, így emlékezett a történtekre: „Mivel valamit segíteni akartam, elmentem a volt Fröhling-pékségbe, és megcsináltam az adminisztrációt. Az akkori üzemvezető, Engel László megkért, hogy menjek a kapuhoz, és 3-4 embert engedjek be, ha szólnak. A Vecsési utca felőli kapunál eresztettem be az embereket. Sajnos, a sor a pékséget megkerülve az Üllői úton is folytatódott.

Már osztottuk a kenyereket, amikor az Üllői úti laktanyában ismeretlen személyek lőni kezdtek. (...) A laktanyából továbbra is hallatszottak a lövések, amelyek most más irányba tartottak. Nem sokkal ezután Pest felől, mintegy válaszként, ágyúszó dördült, s hallani lehetett, amint a lövedék elhúz felettünk. Ezután már drámai gyorsasággal peregtek az események.

Még 1-2 ágyúgolyó süvített felettünk, majd egy becsapódott a benzinkút előtt. Közvetlenül utána a pékség előtti villanypóznát találta derékba egy lövedék. A szétspriccelő repeszek a sorban állók közé vágódtak. Azokat érték, akik az Üllői út felőli részen álltak. Rengetegen megsérültek, s az eseménynek sok halálos áldozata is lett. Aki tudott, elszaladt, de egypáran összefogtunk, és a kiskapun keresztül a sebesülteket behoztuk az utcáról, s egy üres telekre vittük. Akit tudtunk, gyors elsősegélyben részesítettünk.”

In: Pestszentlőrinc krónikája. Szerk: dr. Téglás Tivadar. Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata. Budapest, 1996. 233–246.

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1958. december 29., hétfő

Mao Ce-tung elvtárs 65 éves

„65. életévét töltötte be Mao Ce-tung elvtárs, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke, a Kínai Népköztársaságának elnöke, akinek a nevét ma tisztelettel és csodálattal ejtik ki a haladás hívei az egész világon. (...) Hatvanötödik születésnapjára a magyar nép, a magyar kommunisták nevében kívánjuk: őrizze meg fiatalos egészségét még hosszú évekig s gyümölcsöztesse sokáig gazdag tapasztalatait, nagy tudását és forradalmi hevét a testvéri kínai nép és a világ népei javára, a szocializmus nemzetközi győzelme érdekében.”

Gyermek karnevál a parlamentben

„ (...) Télapó és kísérete üdvözölte a sokszínű jelmezbe öltözött iskolásfiúkat és lányokat. Az ifjú vendégeket bábszínház, meseműsor, bohócok és bűvészek mutatványai szórakoztatták. A vadászteremben több órán át tartottak a tréfás játékok, nevettető mulatságok. ”

Nyugati módra”

„A Paris Journal című lap így írt a magyarországi karácsonyról: >A háború óta az idén először, n y u g a t i m ó d r a ünnepelhetik a karácsonyt a magyarok... Hosszú évek óta ez... Magyarország legszebb, legkülönlegesebb karácsonya... (...) ”