Magyarország társadalmának egészségi állapotát Orosz Éva és Kollányi Zsófia, az ELTE egyetemi tanára, illetve adjunktusa mutatta be részletesen tanulmányában, a megállapításokat a Portfolio foglalta össze.

A magyar lakosság egészségi állapotának alakulására a kutatók a születéskor várható és a 40 éves korban várható élettartam mutatót használták. Az 1960-as években kezdődött várható élettartam-csökkenés az 1990-es évek elején gyorsult fel, és 1993-ig tartott ez a folyamat. A trend 1994-ben fordult meg, azóta növekszik a népesség várható élettartama, ami elsősorban a szív- és érrendszeri halálozások csökkenésének köszönhető. Ennek a pozitív trendnek a mértéke azonban nem volt elég ahhoz, hogy Magyarország javítson relatív helyzetén.

Továbbra is a magyar népesség egészségi állapota az egyik legrosszabb az EU-országok között.

A férfiak 40 éves korban várható élettartamában az 1990-es évek közepén elindult felzárkózás 2000 óta megtorpant. 2014-ben a 40 éves magyar férfiak életkilátása 6,8 évvel volt rövidebb, mint az EU15- országokban élő férfiaké, és 2,2 évvel rövidebb, mint a V3-országokban élő férfiaké. A nők esetében is nagyobb a különbség, mint amekkora az 1980-as évek végén volt.

Mind az 1980-as évek második felében, mind az 1990-es évek elején a V3-országok leszakadása az EU15-országoktól kevésbé volt drámai, mint Magyarországé.

A magyar férfilakosság egészét tekintve, az elmúlt több mint 50 évben végbement gazdasági-társadalmi változásoknak az életkilátások javulásában mért eredménye csekély -

a magyar férfiak 40 éves korukban csupán 1,4 évvel hosszabb élettartamra számíthatnak, mint 50 évvel ezelőtt.

A 40 éves korban várható élettartam 4,3 évvel növekedett, ami önmagában véve jó eredménynek tekinthető - ezzel az értékkel a vizsgált országok első harmadába tartozunk. Ugyanakkor Magyarország esetében mind a két időszakban rosszabb volt a népesség egészségi állapota (40 éves korban várható élettartama), mint ami a gazdaság fejlettsége alapján elvárható lett volna. Az elmúlt években növekedett a magyar népesség várható élettartama, de ez a növekedés szerényebb mértékű volt, mint a többi posztszocialista országé, és a gazdasági fejlettségünkhöz viszonyított helyzetünk sem javult.

A 2013-as adatok szerint az összes többi posztszocialista ország vagy hasonló egészségi állapotot ért el, de lényegesen alacsonyabb gazdasági fejlettségi szint mellett, vagy a hozzánk hasonló gazdasági fejlettségi szint mellett lényegesen magasabb várható élettartammal rendelkezett.

Magyarországon a 40 éves korban várható élettartamnak az "elvárhatótól" való elmaradása 1995-ben és 2013-ban is mintegy 2,4 évre becsülhető. A számos magyarázó tényező közül az egyik a társadalmi csoportok közötti egészség-egyenlőtlenségeknek és az ezeket magyarázó társadalmi tényezőkben megmutatkozó egyenlőtlenségeknek a kritikus mértéke.

Számos tanulmány mutatott rá, hogy a várható élettartam növekedésében az elmúlt évtizedekben jelentős szerepet játszott az egészségügyi technológia fejlődése, különösen a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében (pl. magas vérnyomás gyógyszeres kezelésében) és terápiájában végbement fejlődés.

Magyarország relatív kedvezőtlen pozíciója további mutatókban is látható. Az elkerülhető halálozás mutató (azokat a halálokokat veszi figyelembe, amelyek esetében optimálisan működő ellátással és eredményes megelőzéssel elkerülhető lenne bizonyos életkor előtt a halálozás) esetében 2013-ban az összes halálokot tekintve a magyar (standardizált) halálozási ráta 1,5-szerese volt az EU14-országok halálozási rátájának, addig a kezelhető halálozási ráta 2,5-szerese, a megelőzhető halálozás rátája pedig 2,1-szerese. Vagyis

kiugróan magasabb a halálozás azokban a halálokokban, amelyekre jelentős hatást gyakorol az egészségügyi rendszer működése.

A szerzők megállapítják: az egy főre jutó közkiadásokban - ami a lakosság által igénybevett szolgáltatások volumenét (mennyiségét és minőségét) jellemző mutató - a rendszerváltás óta a különbség tovább növekedett Magyarország és az EU15 átlaga között, de Csehországhoz képest is. 1992-ben az egy főre jutó magyar egészségügyi közkiadás az EU15-átlag 52%-a volt, és közel megegyezett a cseh értékkel. 2013-ban az EU15-országok átlagának csupán 37%-át, a csehországi egy főre jutó kiadásnak pedig csak 65%-át érte el.

2013-ban a GDP-nek csupán 4,9%-át fordítottuk egészségügyi közkiadásokra, míg 1992-ben 6%-át (2015-ben pedig már csak 4,7%-át) - írja Orosz Éva és Kollányi Zsófia, akik szerint a magyar egészségügyből történt "forráskivonásnak" a következménye életekben mérhető. Megjegyzik azt is, az is számít, hogy a rendelkezésre álló forrásokat milyen hatékonysággal használja fel egy egészségügyi rendszer.