A Központi Nyomozó Főügyészség vádirata szerint 2008-ban az elsőrendű vádlott, Székely Árpád akkori moszkvai nagykövet felettesei tudta nélkül írta alá az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló adásvételi szerződést. A többi vádlott erről tudva bűnpártoló módon próbálta őt fedezni, mentesíteni cselekménye büntetőjogi következményei alól.

Az ingatlant a magyar állam 23,7 millió dollárért értékesítette, ám a vevő nem sokkal később már ennek négyszereséért, több mint 100 millió dollárért adta tovább, emiatt Oroszországban is indult büntetőeljárás.

A vádhatóság szerint az ügyletből a magyar államnak több milliárd forint meg nem térült hátránya keletkezett, ugyanis a moszkvai ingatlan egy 2008-as - a védelem által vitatott - értékbecslés alapján több mint 108 millió dollárt ért.

Az ügyészség Székely Árpád volt moszkvai nagykövetet hűtlen kezeléssel, Horváthné Fekszi Márta volt külügyminisztériumi államtitkárt hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. korábbi vezérigazgatóját, Tátrai Miklóst és az értékesítési igazgatóját, Császy Zsoltot, valamint a cég akkori két vezető beosztású és egy beosztott munkatársát bűnpártolással és magánokirat-hamisítással vádolja.

A vádlottak az eljárás során mindvégig tagadták bűnösségüket.

Néhány hete vádbeszédében az ügyész letöltendő börtönbüntetést kért az egykori nagykövetre, felfüggesztett szabadságvesztést a korábbi államtitkárra és az MNV megvádolt vezetőire. A védelem ugyanakkor felmentést indítványozott.

Az ügyvédek perbeszédeikben bírálták az ügyészség munkáját, az eljárást koncepciós jellegűnek nevezték, megkérdőjelezték a vád törvényességét, és felvetették, hogy a vádhatóság ebben az ügyben külső befolyásnak engedett.

A védelem szóvá tette, hogy több tanú visszavonta a nyomozás során tett terhelő vallomását, mert - mint a tárgyaláson elmondták - arra csak azért került sor, mert a nyomozás során féltek, hogy gyanúsítottá válnak. Mi több, az ügyészség által a nyomozás során felkért szakértők is visszavonták szakvéleményüket, amelyen a vád alapul. A szakértők a bíróságon magyarázatképpen annyit mondtak: nem voltak tisztában az ingatlan jogi helyzetével, az értékesítését korlátozó körülményekkel.

A bíróság által kirendelt szakértő már arra helyezte a hangsúlyt, hogy az ingatlan eladásakor annak vagyoni értéke a sajátos jogi konstrukció miatt nem állapítható meg, a piaci ár számonkérése pedig egy ilyen ügyletben mindenképpen irreális elvárás.

Az eljárás adatai szerint az orosz főváros szívében, a kormányzati negyedtől nem messze lévő ingatlannak csak a felépítményi része volt a magyar állam tulajdonában, a telek azonban orosz államé volt. Egy 1973-ban megkötött kétoldalú egyezmény értelmében az orosz kormány egyetértése nélkül nem lehetett eladni vagy átengedni másnak. Az orosz kormánynak vevőkijelölési joga volt, így a védelem szerint ebben az ügyben nincs is értelme piaci értékről beszélni.