A Fővárosi Önkormányzat már készített egy tiltó zónatérképet, amely a világörökségi területet és annak védőzónáját mutatja.
A döntés indokát és a tiltott területeket Tarlós István főpolgármester korábban így ismertette: "Van 29 bekamerázott, kiemelt aluljáró, amelyek közforgalmú közlekedést bonyolítanak le. Ezt egyszerűen ellehetetleníti az életvitel-szerű tartózkodás. Másodsorban a játszótereken, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, köznevelési feladatokkal összefüggő területeken, valamint a hidakon, felüljárókon és ezek megközelítésére szolgáló lépcsőkön nem tartózkodhatnának a hajléktalanok" - tudatta Tarlós István.
Jelezte: ehhez a szabályozáshoz csatlakozhattak a kerületek is, amelyek külön kijelölhették hajléktalanmentes övezeteiket.
Végül a 23 városrészből tíz tartotta fontosnak a külön tiltást. A legtöbb közterületet a II. kerület jelölte ki, de Csepel is nagy zónát határozott meg, a XIII. kerület pedig nemes egyszerűséggel az összes közterületét tiltólistára tette. A Ferencvárosban nem voltak ennyire szigorúak, de távol tartják a hajléktalanokat a padoktól, a zöldterületek körüli támfalaktól, illetve azok környékétől.
Óbuda és a II. kerület azt indítványozta, hogy a szabályozás vonatkozzon minden játszóterére, ám kiderült, hogy ez szükségtelen igény, hiszen a játszótereket a rendelet a főváros teljes területén védelemben részesíti.
Ennyi tiltás után lássuk akkor hajléktalan-szemmel, hogy a sok regulát figyelembe véve hol lehet továbbra is életvitelszerűen tengődni Budapesten. Már csak azért is érdekes ezt megnézni, mert a festői szépségű budai kerületek közül az I. és a XII. szükségtelennek tartotta a helyi szabályozást.
Nos, hajléktalanbarát területnek mondható Budán például a Tabán, a Vérmező, sőt, a budai Hegyvidék is. A Margitszigetet a főváros által meghatározott védőzóna biztosítja, Pesten azonban a Népligetben életvitelszerűen is felbukkanhatnak a fedél nélkül élők.
Úgy tűnik tehát, hogy a hajléktalanok a jövőben leginkább a lakott területeket és embertársaik közelségét lesznek kénytelenek nélkülözni.