eur:
394.07
usd:
365.65
bux:
0
2024. március 29. péntek Auguszta

Az ember, aki elkölt nyolcezer milliárdot

Miért van szükség politikusokra a fejlesztéspolitikához? Mert ebben az "üzletben" a politika játssza a tulajdonos szerepét, azét, aki kijelöli a stratégiát - válaszolta az InfoRádió kérdésére Bajnai Gordon kormánybiztos.

A Financial Times azt írja, hogy a magyar kormány nem tudta meggyőzni a Nemzetközi Valutaalapot az államháztartási konszolidációt célzó magyar terv helyességéről. Úgy látja az IMF, hogy a Gyurcsány-csomag rosszul tervezett, nem eléggé hiteles és nem valószínű, hogy általa sikerül javítani az ország romló mutatóit. Nekem ez egybecseng a Nemzeti Fejlesztési Hivatal ügyeinek átvételekor mondott beszédével, miszerint lyukas zsákba nem öntünk pénzt. Mi történik, ha tényleg rossz terveket készített a magyar kormány?

Szerintem nem cseng össze a két szöveg, de érdemes mindkettőről beszélni. Sok külföldi pénzügyi elemző kritizálta a kormányt, elsősorban azért, mert túl sok a tervezett intézkedésekben a bevételnövelés, az adóoldali intézkedés és kevés a kiadáscsökkentés. Mindenképpen nagyon gyorsan lépéseket kell tenni az egyensúly helyreállításáért, és ha ilyen gyorsan kell cselekedni, akkor ennek leggyorsabb módja a bevételek növelése. A kiadási oldalon jelentkező megtakarítások ugyanis csak időben elnyújtva jelentkeznek, illetve ezek eléréséhez jelentős reformokra van szükség. Jó néhány lépés már ezen a területen is történt, például az, hogy a kormány a gázfogyasztást ösztönző ártámogatási rendszert felcserélné egy szociális kompenzációra épülő gázárrendszerre. De a reformlépések csak ezután következnek, s azokat nem is lenne érdemes összekeverni a kiigazító csomaggal, ami egy rövid távú, meglehetősen radikális lépéssorozat. A Nemzeti Fejlesztési Hivatal átvételekor arról beszéltem, hogy alapvető szervezeti, szerkezeti reformokra van szüksége Magyarországnak, erre vonatkozott a kijelentésem a lyukas zsákról is.

A Nemzetközi Valutaalap a miniszterelnök szerint is a szociális kiadások gyors csökkentését, a védőháló gyengítését, a nyugdíjak, a család- és a lakhatási támogatások csökkentését ajánlotta. Ez lesz a reformcsomagban?

Nem hiszem. Úgy látom, hogy a nyugdíjakhoz, a családi pótlékhoz nem szabad hozzányúlni.

Milyen feladatot kapott a miniszterelnöktől a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség?

Azt a feladatot kaptam a miniszterelnöktől, hogy egy olyan nemzeti fejlesztési programot valósítsunk meg a következő hét plusz két évben, ami ezt az országot körülbelül nyolcezer milliárd forint befektetéssel képes modernizálni és felzárkóztatni Európa fejlettebbik, nyugati feléhez. Ráadásul nem elég egyszerűen csak ezt a kissé lomha, lelassult Európát beérnünk, bár a mi lemaradásunk sok területen jelentős, hanem bizonyos dolgokban, ahol előnyeink lehetnek, ott meg is kell előzni az uniót. A fejlesztési terv arról szól, hogy az évente több mint ezermilliárd forint ne folyjon szét, ne tartson életben használhatatlan struktúrákat, hanem foltozzuk be a lyukas zsákokat, tegyük hatékonnyá a rendszereket.

Ezt a területet Baráth Etele felügyelte, korábban senki sem bírálta, mégis mi volt a baj vele, hogy most új hivatalt hoznak létre?

Nem gondolom, hogy feltétlenül baj volt, ez a hivatal ma is létezik, július elsejével alakul át más egységek beolvadásával nemzeti fejlesztési ügynökséggé. Két dolog játszik szerepet a változtatásban, az egyik az, hogy most vonhatjuk le az első tapasztalatokat az eddigi kifizetésekből. Az első fejlesztési szakaszban elkölthető 677 milliárd forint sorsa eldőlt, és kiderült, hogy Magyarország a közelmúltban csatlakozott tíz ország közül a harmadik helyen áll a pénzek kifizetésében. Bár sokan ezt így is lassúnak érzik, de csak Szlovénia és Észtország előzi meg Magyarországot, azok az államok, amelyek kisebb, egyszerűbb programokat visznek. Mindenképpen siker, hogy dönteni tudtunk a projektekről, és a pénzek egyharmadát már ki is fizettük. De visszatérve a kérdésére, hogy van-e, volt-e probléma mindezzel? Nem volt, ugyanakkor azzal számolnunk kell, hogy nagyságrendekkel nagyobb összeget költhetünk fejlesztésekre a következő években. Eddig három év alatt 677 milliárd forint állt rendelkezésünkre, a jövőben, 2007-től évente ezermilliárd forintot költhetünk el hét éven keresztül. Ennek a pénznek a felhasználásához sokkal hatékonyabb, átláthatóbb szervezetre van szükség. Azért érte kritika ezt a mechanizmust, mert sokszor a kormányzat különböző szervezeteiben, háttérintézményeiben dőlt el, hogy hova megy a pénz. Azt szeretném, hogy a most létrehozott intézményben átláthatóbb, hatékonyabb, gyorsabb és olcsóbb legyen az ügyintézés.

A miniszterelnök a Corvinus egyetemen azt mondta, hogy azt az öt-hat területet kell megtalálni, amelyen Magyarország kiemelkedő teljesítményt nyújthat. Úgy tűnik, évek óta keressük ezeket a területeket, néha meg is találjuk, mint például oktatás, informatika, tudásbázisok. Most önök újabb fejlesztési irányokat keresnek?

Szerintem elég nyilvánvaló, hogy ezeket a területeket kell fejleszteni, az ország legfontosabb stratégiai problémáit kell hosszú távon kezelni. De nem jelölhetünk meg túl sok célt, mert akkor szétfolyik a pénz. Két-három stratégiai célt kell meghatároznunk és annak alárendelni a döntéseinket.

Tud erre példát mondani?

Azt gondolom, hogy Magyarországnak ma stratégiai értelemben két olyan nagy problémája van, ami nélkül nincs felzárkózás, ez pedig nagyon egyszerű és egybeesik az Európai Unió ún. lisszaboni céljaival. Foglalkoztatás és növekedés. A foglalkoztatás nemcsak munkahelyteremtést jelent, a közbeszéd általában ezt érti rajta, hanem a növekedés problémáját is érintő kérdést is takar, a munkaerő minőségének kérdését, vagyis azt, hogy legyen Magyarországon olyan munkaerőt, amelyet be lehet vonni a legális munkahelyekbe, a legális foglalkoztatásba, a legális adófizetésbe is. Magyarországon ma a legálisan adót fizető és alkalmazott emberek aránya 56 és 57 százalék között van. Ez rendkívül alacsony. Az Európai Unió átlaga is 64 százalék fölött van, a világ legversenyképesebb országaiban pedig 70 százalék körül. Magyarországon ma számos olyan társadalmi csoport van, amelyik nem vesz részt a foglalkoztatásban. Példaként említhetném a roma kisebbséget, amelynek 90 százaléka nyolc általánost vagy annál kevesebbet végzett. Ebben a körben, a nyolc általánost végzett emberek körében viszont a munkanélküliség sokszorosa az országos átlagnak.

Hogyan lehetne nekik segíteni? Milyen munkát tudnak nekik adni? Vagy át kell képezni őket?

Olyan célokra kell pénzt adnunk, ami segíti integrálni, képezni a roma kisebbség tagjait, azért, hogy jobb munkahelyeket kapjanak, hogy jobb állásokat tudjanak vállalni. De említhetném a nyugdíjrendszert. Egy öregedő társadalomban élünk, amelyben egyre több embert kell eltartania egyre kevesebbnek. A nyugdíjasok közül nyolcszázezren rokkantnyugdíjasok, ennek a csoportnak a fele, négyszázezer ember a korhatár elérése előtt vált nyugdíjassá. Ezt a folyamatot, hogy könnyen, gyorsan rokkanttá nyilvánítanak valakit, meg kell állítani. Nagyon sokan ugyanakkor azért lesznek rokkantnyugdíjasok, mert súlyos egészségi problémáik vannak. Tehát az egészségügyi rendszerhez is hozzá kell nyúlnunk, a születéskor várható élettartam rendkívül alacsony, még európai összehasonlításban is, ezzel is kell kezdenünk valamit. De említhetném az oktatást is. Ma a felsőoktatás olyan rendszerben képez diplomásokat, ami nem fenntartható, nem fognak állást kapni és drámaian nő a pályakezdő diplomás munkanélküliség aránya. Az lenne fontos, hogy olyan reformokat tudjunk beindítani és arra adjuk a pénzt, arra a szerkezetváltásra, ami hosszú távon hasznára van a gazdaságnak. Például jó lenne szoros együttműködést kialakítani a munkaadói oldal és az oktatás képviselői között, hogy az állam az oktatásra fordított pénzéért megrendelőként viselkedhessen. Ez ugyanis nagyban csökkentené annak esélyét, hogy valaki, az adófizetők pénzén olyan szakmát tanuljon, amit aztán nem tud hasznosítani az életben és boldogtalan lesz.

A vállalatvezetők naponta mondják, hogy nekik technikusokra volna szükségük, az képzési intézmények mégsem technikusi szintű képzést nyújtanak.

Ez például egy olyan terület, ahol már az első fejlesztési tervben konkrét változások indultak el, ezek az ún. TISZK-ek, Térségi Integrált Szakképző Központok, amelyek olyan munkaerőt képeznek, amiből hiány van. De az a furcsa kettőség van Magyarországon ma, hogy miközben az egyik régióban nincs elegendő munkaerő, a másikban túl sok van.

Ennek nem az lenne a megoldása, mint máshol, hogy fölkerekedünk, és oda utazunk, ahol van munka?


Ez is egy olyan probléma, amit szerintem a második fejlesztési tervben kiemelten kell kezelnünk. Ha olyan a közlekedési rendszer, hogy viszonylag távolabbi területekre is el lehet jutni dolgozni, akkor mobilabbá válnak az emberek. Ma nagyon sokan inkább munkanélküliként élnek valahol, minthogy naponta nagyon lassú, döcögős utakon, nem működő vasúton sok órát utazzanak egy munkáért. Nem éri meg, mert elköltik rá a nehezen megszerzett keresetüket.

Ki fog munkahelyet teremteni?

Semmiképp nem a Nemzeti Fejlesztési Hivatal. Nem az állam dolga, hogy munkahelyeket teremtsen, ma is túl sokan dolgoznak az adófizetők pénzén. Magyarországon az egyik legnagyobb foglalkoztatási probléma az, hogy körülbelül 1,7 millió magánszektorban foglalkoztatott munkavállaló adópénzéből tartunk el tízmillió embert. Ez nem tartható fenn. Ez az ország ilyen arányokkal nem működtethető tovább, és ezek az arányok ma romlanak, részben a nyugdíjprobléma, részben az előbb kifejtett problémák miatt. Mi erre a megoldás? Az egyik, amiről már beszéltünk, hogy egészséges, hosszú időn át a munkaerőpiacon lévő emberekre van szükség. A másik feltétel érinti a növekedés kérdését. A gazdasági növekedés lehet az, ami munkahelyeket teremt.

De mi a növekedés motorja?

A növekedés motorja az egészséges szerkezetű gazdaság lehet hosszú távon. Ehhez rengeteg erős kis- és középvállalkozásra van szükség. Magyarországon a vállalkozások tőkehiányosak. Nem túl nagy ez az ország európai méretekben, nem is nagyon kicsi, de egy tízmilliós piac, ebben a megnyíló Európában egy nagyon kicsi piacnak számít. Ezen nem nagyon lehet annyi tőkét felhalmozni, hogy valaki állni tudja a versenyt azokkal, akik már negyven éve kezdték a tőkefelhalmozást.

De ki ad tőkét a kis- és középvállalkozásoknak?

Az egyik feladatunk az, és lesz egy ilyen fejlesztési program, gazdaságfejlesztési programnak hívnám, amiben például azt szeretnénk, hogy rengeteg kis- és középvállalkozás jusson tőkéhez vagy tőkepótló támogatásokhoz. Lehetőleg olyan célokra adjuk a pénzt, amik ténylegesen fenntartható növekedést hoznak, amiből saját lábra állva tudnak növekedni ezek a vállalkozások.

Hol helyezkedik el az ön ügynöksége a magyar kormány szerkezetében?

Az ügynökség július 1-gyel jön csak létre, tehát egyelőre még egy létre nem hozott szervezetről beszélünk. Ez egy ún. központi kormányhivatal lesz, ez a jogi státusza, de ezzel valószínűleg nem válaszolnám meg jól a kérdését.

Akkor inkább úgy kérdezem, hogy ki utasíthatja önt és ön kit utasít?

Engem a miniszterelnök nevezett ki és a miniszterelnöknek, rajta keresztül a kormánynak tartozom elszámolással, én pedig a most létrejövő Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökét utasíthatom, és rajta keresztül irányítom ezt a szervezetet. Eddig is működött a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, amelyik az európai uniós támogatások magyarországi koordinációját, felügyeletét, ellenőrzését végezte, de az egyes programok a különböző tárcákhoz tartoztak. Most az történik, hogy a programok koordinációja is bekerül a hivatalba

Ki dönt majd a források felhasználásáról?


A kormány. A magyar közjogi berendezkedésnek megfelelően a kormány, mint testület fogja eldönteni a lényeges kérdéseket. Mik ezek a lényeges kérdések? A nemzeti fejlesztési terv végleges változata, az azt megelőző részdöntések, az ágazati programok. Azokról a konkrét akciókról is, amiket a következő két évre tervezünk, szintén a kormány fog dönteni. A kiemelt nagyprojektekről is, amelyeket nem is pályázat útján választunk majd ki, hanem megmondjuk, hogy itt egy autópályát kell építeni, ott meg egy szemétégetőt vagy egy kulturális központot vagy egy megyei rendelőintézetet.

Az ügynökség előterjesztést tesz, javaslatot tesz vagy azt a minisztériumok megcsinálják a saját érdekeik szerint?

Az ügynökség lesz az előterjesztések gazdája és bevonja a tervező munkába az egyes szakminisztériumokat. Az ügynökség feladata, hogy végrehajtási szempontból is megnézze ezeket a szakmai terveket és a kormány elé vigye. Létrejön egy fejlesztéspolitikai irányító testület is, ez az, amit kabinetnek neveznek, amely véleményezi a döntéseket, de nem dönt. Dönteni a kormány tud.

Ebben a fejlesztéspolitikai kabinetben van benne Németh Imre, Burány Sándor, Kolber István, Baja Ferenc és Magyar Bálint. Van, aki azt mondja, hogy ők egyfajta ellensúlyt képeznek, mert ők elég erősek ahhoz, hogy az új miniszterek igényeit, lobbitörekvéseit visszaverjék, lehet ilyen szerepük?

A nevekről majd a miniszterelnöknek kell beszélnie, ha létrejön ez a testület. Nem szeretném kommentálni az ön által említett neveket, de egy ilyen testület valóban lesz. Azt gondolom, hogy olyan szakembereket fog fölkérni a miniszterelnök, akik azon túl, hogy egyfajta politikai irányítást, politikai véleményt is be tudnak vinni ebbe a rendszerbe, egy-egy szakmapolitikához is mélyebben értenek. Miért van szükség politikusokra a fejlesztéspolitikához? Nagyon egyszerű a válasz: az baj, hogyha egy ilyen stratégiai jelentőségű ügyről, mint a fejlesztéspolitika, mint nyolcezer milliárd forint sorsa, arról apparátusok döntenek. Egy apparátusnak, egy technokráciának, ha fogalmazhatok így, az a dolga, hogy előkészítsen döntési alternatívákat, és aztán azt végrehajtsa minél hatékonyabban, minél gyorsabban, minél olcsóbban, de a politikának, a jó értelemben vett politikának, annak nem a végrehajtásban van dolga, hanem a megrendelésben, a politikai kezdeményezésben. Mit akarunk csinálni? Mitől lesz ez egy jobb ország? Ezt a politikának kell megfogalmaznia. Ebben az "üzletben", a politika játssza a tulajdonos szerepét, azét, aki kijelöli a stratégiát, és aztán a szervezeteknek ezt végre kell hajtaniuk.

De ehhez miért kellenek a politika fő irányából éppen most kikerült politikusok?

Engedje meg, hogy erről részletesen akkor beszéljünk, hogyha a kabinet megalakul, pontosabban már rögtön magamat is korrigálni kell, nem kabinetről van szó, hanem irányító testületről, amely nem hoz döntéseket, hanem állásfoglalásokat tesz a kormány számára, illetve az én számomra mint kormánybiztos számára tanácsot ad. Hadd kommentáljam ezt akkor.

Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.04.02. kedd, 18:00
Káel Csaba
a MÜPA vezérigazgatója, filmügyi kormánybiztos
Külső segítséggel pörgetnék fel az ukrán fegyvergyártást, Oroszország elleni háborúhoz fegyverkezik a NATO-tagállam – Háborús híreink pénteken

Külső segítséggel pörgetnék fel az ukrán fegyvergyártást, Oroszország elleni háborúhoz fegyverkezik a NATO-tagállam – Háborús híreink pénteken

Kijevnek több fegyverre van szükség, Lengyelország és Ukrajna ezért azt tervezi, hogy közös fegyvergyártó vállalatokat létesítenek a két ország területén - jelentette be Denisz Smihal ukrán kormányfő csütörtökön Varsóban, a lengyel hivatali partnerével közös sajtóértekezleten. Martin Herem, az észt fegyveres erők főparancsnoka bejelentette, országának két év alatt meg kell kétszereznie a védelemre fordított összegeket, hogy elegendő lőszert halmozhasson fel ahhoz, hogy döntő vereséget mérjen egy orosz inváziós erőre – írja a Reuters. Cikkünk folyamatosan frissül.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×